84503. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramkörök védőberendezése

Megjelent 1934. évi jnnins hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 84503. SZÁM. — VII JÍ. OSZTÁLY. Villamos áramkörök védő berendezése. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági R. T. Budapest. A bejelentés napja 1913. évi január hó 30 ika. Oly villamos készüléket és gépet, amely hosszú szabadvezetékre vagy kábelre van kapcsolva, tudvalevőleg fojtó tekercsek bekapcsolásával óvhatunk meg a szabály-5 talán feszültséghullámoktól. Ilyen, elrendezést látunk a csatolt rajz 1. ábráján föltüntetve, amelyen az (1) betűjel a vezetéket, (s) egy koncentrált önindukciós tekercset és (m) a védendő villamos gépet je-10 löli. Az ilyen védő fojtó tekercs minden olyan, a vezetékről jövő (ü) feszültség vagy áramhullámot, amely a normális üzemfeszültséghez képest gyorsan lefolyó többlet- vagy hiányképen jelentkezik, reflek-15 tálja, vagyis a vezetékbe visszalöki. Ámde az említett védő tekercs hatása a valóságban csak korlátolt, mert egyrészt koncentrált önindukcióját nem lehet tetszőlegesen nagyra venni, másrészt meg 20 hirtelen feszültségszökés esetében, mint pl. vezetékek és készülékek bekapcsolásakor nem érvényesülhet az egész tekercs önindukciója, sőt előfordulhat oly eset is, hogy ez az önindukció a tekercs két szom-25 szédos kerülete közti önindukció értékére süllyed. Egy másik, szintén ismert védőberendezés a 2. ábrán van föltüntetve, eszerint a koncentrált kapacitású (k) kondenzátor 80 kapcsoltatik közel az (m) gép előtt az (1) vezeték és a föld közé. E kondenzátor kapcsai ugyancsak visszavetik a zavaró (ü) hullámot a vezetékbe, azonban egy kisebb, a kondenzátor nagyságától függő része S5 mégis csak bejut a gépbe, amelynek tekercseit tehát e berendezés sem védi tökéletesen. A fojtó tekercsnek és a kondenzátornak közös hátránya, hogy bár a gyors lefolyású feszültségzavarokkal — szemben a. 40 kisfrekvenciájú árammal, amelyet nem igen befolyásolnak — bizonyos fokig távoltartják a géptől, egyúttal vissza is vetik a vezetékbe, anélkül, hogy gyöngítenék. E zavaró hullámok aztán addig vándorolnak 45 a vezetéken ide-oda, amíg végre a vezeték csekély ellenállása által fölemésztetnek. Mindazonáltal az egyes reflexiók nem tökéletesek s az említett védő berendezéseit a hullámok egy részét a gépek tekercseibe 50 még mindig beengedik, amely hullámok tehát a gépet mindaddig túlontúl igénybe veszik, amíg csak a zavaró hullám egészen meg nem szűnik. A zavaró hullámok megsemmisítésére 55 már többféle megoldást ajánlottak; szó volt pl. oly ellenállásról, amelyet a koncentrált önindukcióval párhuzamosan kapcsolunk a vezetékbe, továbbá oly ellenállásról is, amelyet két vezeték, avagy egy vezeték és a föld közé a koncentrált kapacitással sorba kapcsolunk. A 3. és a 4. ábrán vannak ily berendezések föltüntetve, ahol (r) az ohmikus ellenállást jelzi, amely a zavaró hullám megsemmisítésére szolgál. E két berendezés sem igen befolyásolja a kisfrekvenciájú üzemáramot, amely a 3. ábrán látható kis ellenállású önindukciós tekercsen folyhat keresztül, vagy amelynek a másik vezetékbe való átlépését a 4. ábrán kondenzátor akadályozza meg. Az utóbb említett két berendezés a zavaró hullámot akként abszorbeálja legjobban, ha az (r) ellenállás nagyságát a 3. áb- 75 rán a vezeték kétszeres karakterisztikájának megfelelően, a 4. ábrában, pedig a fél karakterisztikának megfelelően szabjuk 60 65 70