84400. lajstromszámú szabadalom • Cipő a béltalpon elrendezett felsőtalppal

— 2 — Iára jól felragasztott, pl. „ago" ragasztószer segélyével felerősített aláhúzó (Nerbenkeder) segélyével van merevítve, úgy hogy a járótalp a mélyenfekvő átvarrt 5 fonal megsérülése nélkül járatható le és a cipő a lejárt vagy elkopott talp megmaradt keretén vagy rámáján ismét varrható vagy szegelhető. A találmány tárgya különbözőképpen 10 foganatosítható. A mellékelt rajzon két. példaképpeni foganatosítási alak van feltüntetve: Az 1. ábra a cipő hosszmetszete. A 2. ábra a cipő feliilnézete, ahol is a szár 15 le van vágva. A 3. ábra a talp felülnézete befelé visz-Hzacsapott ajakrészekkel. A 4. ábra nagyobb léptékű metszet az 1. ábrának I—I vonala szerint, ahol is az 20 ajakrészek át vannak csapva. Az 5. ábra a cipő egy másik foganatosítási alakjának hosszmetszete. A 6. ábra nagyobbléptékű metszet az 5. ábrának II—II vonala szerint. 25 A (c) talp a (d) födőtalppal van ellátva, mely az előbbivel az (f) varrat segélyével van egyesítve. Az (f) varrat a béltalp és fedőtalp szélétől meglehetősen nagy távolságban van elrendezve, úgy hogy ezen -30 talpak széle mentén visszacsappantható (g) ajakrészek létesülnek. (3. és 4. ábrák.) Az ekként előállított béltalpra az (i) szárbőr közbehelyezése mellett az (A) csuklóhelyig érő átmenő (h) rámatalpat varrjuk 35 oda a (b) varrat segélyével. Az (a) járótalpat hátsó részén, nevezetesen a saroktól az (A) csuklóhelyig terjedő részén a (bl) varrat segélyével varrjuk oda, mely azután a járótalpat a közbehelyezett szár-40 bőrt és a béltalpat köti egymással össze. A. járótalpat mellső részén csupán a (h) rámatalphoz erősítjük. A (c) béltalp és az (a) járótalp, valamint a (h) rámatalp és a (c) béltalp átvarrása után a (g) ajak-45 részeket a 2. és 4. ábrákon látható módon akként fektetjük vissza, hogy azok a (h) varratot teljesen lefödik. Ezzel a láb egész hosszában tökéletesen sima felfekvő felületet érünk el, egyúttal azonban kikü-50 szöböljük a Goodyear és Mackay-rendszereknek a bevezetésében felszerelt összes hátrányait. Kiemelendő az a lényeges előny, hogy a béltalpat teljesen gyengítetlenül, hasí-55 tás nélkül, alkalmazzuk, minélfogva a cipő nagyobb tartósságára teszünk szert. Az alkalmazott (d) fedőtalp durva oldalával felfelé néző hasított talp gyanánt van kiképezve. Ezzel elérjük azt, hogy a láb nem csúszik és hogy a fedőtalp anél- 60 kül, hogy törésnek könnyen alá volna vetve, az izzadmányt felszívó hatást fejt ki. A cipősarkon a leütött sarokszegek lefedésére ismeretes módon külön sarokda- e>5 rabokat ragaszthatunk be. Az 5. és 6. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a tulajdonképpeni (a) járótalp lehetőleg széles, pl. 9—10 mm. széles átvarrandó (k) behasítással van ellátva, mely 70 mélyen hatol be a talp anyagába. Ezáltal erős hasított ajak létesül. Az átvarrt hasításnak legmélyebb helyén, tehát ahol a varratot alkalmazzuk, ismert módon még az öblös kivájt (1) hornyot létesítjük. 75 Ez eddigelé mindig azzal a veszéllyel járt, hogy különösen vékony talpak alkalmazása esetén a hasítás az átvarrás alkalmával perforációt kapott, úgy hogy a talp lepattant. Ezt a veszélyt a találmány tár- 80 gyánál azzal küszöböljük ki. hogy az átvarrt hasítást és az öblös kivájt hornyot a talpszélnek húsoldalán jól felragasztott, pl. agó-ragasztóanyag segélyével megerősített (m) aláhúzó (Nenbenkeider) segé- 85 lyével merevítjük. A ragasztóanyagnak olyannak kell lennie, hogy az az a,lá.húzót a talp húsos részével oly bensően kösse össze, hogy az az összeköttetés ezen két bőrrész teljes egyesítésének feleljen 90 meg. Ezáltal a gyengített talp a legkülső részen oly támasztást kap, hogy a talp átszakadása ki van zárva. Ez a kiképzés azt az előnyös haladást nyújtja, hogy a cipő elkészülte után, te- 95 hát miután az (i) szár-bőrt behajtottuk és a (c) béltalppal, valamint az (a) járótalppal összevarrtuk, az (a) járótalp éppen úgy, mint minden más cipőnél, teljesen lejáratható, anélkül azonban, hogy az 100 átvarrt fonál megtámadtattnék és hogy azután az átvarrt fonál leszámításával eléggé széles (al) talpszél révén a javítás alkalmával a cipő újbóli varrása közvetlenül a lejárt talp megmaradt keretén 105 vagy rámáján válik lehetővé. Ekként tehát oly cipő létesül, amelynél a ráma és a járótalp egy ós ugyanaz, vagyis a cipő i jóval könnyebbé válik, gyorsabban és ol- \ csóbban állítható elő és hogy azonkívül a ii( cipő az ismeretes rendszereknek fentemlített két előnyét a rendszerek hátrányai nélkül egyesíti magában. Szabadalmi igények: 1. Cipő a béltalpon elrendezett fedőtalp- H pal, jellemezve azáltal, hogy a fedőtalp szélétől nagyobb távolságban való i