84379. lajstromszámú szabadalom • Esőztető berendezés szántóföldek öntözésére

Megjelent 1934. évi junius hó 326-én. MAGTAR KIRÁLYI SmaBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84379. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Esó'ztető berendezés szántóföldek öntözésére. Krause Walter magáiimérnök Friesack (Németország-). 2. Pótszabadalom a 80096. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1919. évi február hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1918. évi március hó 9-ike. A találmány a törzsszabadalombeli esőztető berendezésre vonatkozik és tárgya a fúvókás csövek kapcsolószerkezetének és távolságmegszabójának további kiképzése. 5 A mellékelt rajzon az 1. ábra a javítandó csőkapcsolásnak oldalnézete, a 2. ábra a szóban forgó találmány szerint szerkesztett csőkapcsolás egyik kiviteli 10 alakjának oldalnézete, a 3. ábra a fúvókás cső egyik kapcsolási módjának oldalnézete kapcsolószerkezetként kiképezett távolságmegszabóval, a 4. ábra a 3. ábrabeli szerkezetnek fél fe-15 lülnézete, az 5. és 6. ábrák pedig a 3. és 4. ábrabeli csőkötéshez való kisegítő készülékeknek oldalnézetei. Ha az 1. ábrabeli elrendezésnél a két 20 fúvókás cső középvonala nem esik ugyanabba a síkba, hanem a középvonalak felvagy lefelé konvergálnak, akkor a csövek végfelületei között a távolság megfelelően nagyobbodik vagy kisebbedik. Ennek kö-25 vetkeztében a fúvókás csöveknek a kapcsolószerkezettel és távolságmegszabóval létesített kapcsolatában húzó vagy nyomó feszültség keletkezik, amely a csőkötés bekapcsolását és oldását megnehezíti és 80 hosszabb hajlékony betétek, tömlődarabok vagy effélék beiktatását teszi szükségessé. Ez a hátrány lényegesen enyhíthető, ha a távolságmegszabót alkotó rovatékok és fogak a 2. ábra szerint akként vannak el-35 rendezve, hogy kapcsolódó felületük a fúvókás csövek középsíkjába esik. (61) és (62) jelzik a fúvókás csövek végeit, (63) és (64) a bakokat, (65) a (61) fúvókás cső mindkét oldalán elrendezett rovatékokat, (66) pedig a (62) fúvókás cső mindkét ol- 40 dalán elrendezett fogakat. Ha ezen elrendezés mellett a fúvókás csövek középvonalai M- vagy -lefelé konvergálnak, akkor a fúvókás csövek végfelületeinek mozgása és evvel a húzó vagy nyomó feszültség 45 sokkal kisebb lesz. A csőkötés lényegesen egyszerűbb lehet, különösen pedig hoszszabb hajlékony betétek, tömlővégek vagy effélék alkalmazása egyáltalán kikerülhető. ~ 50 Sőt ez esetben maguk a rovatékok és fogak használhatók fel a csövek összekapcsolására. Ilyen elrendezést tüntet fel pl. a 3. és 4. ábra. A két (67) és (68) fúvókás cső végeiken 55 gömb és gömbhéj alakjában kiképezett (69) és (70) karmantyúkkal vannak ismert módon felszerelve. A (69) karmantyúnak jobbról-balról egy-egy csapként kiképezett (71) foga van. Az ezen fogakhoz tartozó1 rovatékok mozgékony (72) horgokként vannak kiképezve, amelyeket (73) csapok (74) emelőkarokkal kötnek össze, amelyek viszont a (69) karmantyún (75) csap körül fölfelé, a 3. ábrán eredményvonallal raj- 65 zolt helyzetükbe, lendülhetnek. Ha ez bekövetkezik, akkor a (72) horgok a (69) karmantyú helytálló (76) csúszófelületein jobbra siklanak, míg szintén eredményvonallal rajzolt helyzetükbe nem érnek, 70 és pedig akként, hogy a (72) horognak a (71) csapot alátámasztó felülete mindvégig vízszintesen, ill. a (67) cső középsíkjában mozog. Ha a (70) karmantyút (71) csapjaival a 3. ábrán eredmény vonallal 75 feltüntetett helyzetnek megfelelően a (72) horogrovatékokra illesztjük és azután a (74) emelőt vízszintes helyzetébe fordítjuk