84364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép dróthúzópofák készítésére és ujból való helyreállítására

Megjelent 1934. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jKgfflRL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84364. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás és gép dróthúzópofák készítésére és újból való helyreállítására. S. llaley and Son Limited cég- és Pinder John Henry, mindketten Cleckheaton. A bejelentés napja 1917. évi március hó 9-ike. A találmány tárgya eljárás és gép dróthúzópofák készítésére és ú jból való helyreállítására; és célja elsősorban a húzóirányhoz és pofafelülethez pontosan, szim-i metrikusan központos húzólyukák előállítása és karban tartása. Az eddig előállított húzólyukak meleg állapotban a popofákba vert, szűkülő lyukak voltak, amelyeknek előállítására kúpos tövisek soro) zatát, vastag, tompa tövisektől egészen, finoman hegyesített tövisekig használtak és az utolsó tövisek teljesen keresztülhatoltak a pofán. Ezen feltövisezést célszerűnek találták, oly célból, hogy az anyagot a j nyílás körül tömörítsék és ekképen lehetőleg ellenállóvá tegyék. Ilyen módon az 1.56 mm-nél vékonyabb drótok számára túlságos nagy lyukakat kaptak, amikor azután szükséges volt a nagy nyílásokat ) újra összekalapálni, hogy azok kisebbek legyenek. Ez, a pofák felmelegítése mellett, kézi kalapácsokkal történt és nagy ügyesség volt szükséges, hogy szép egyenesen kiigazított és a pofafelületekhez jól j központosított lyukakat lehessen készíteni. A következő művelet most az volt, hogy a feltöviseit és megkalapált lyukakat kalibrálták és pedig olyan tövissel, amelynek keményebbnek kell lennie, mint a pofá-0 nak, azonban csak annyira lehetett keményítve, hogy a munkánál nem tört el. Egy pofának minden elhasználása után a húzólyukat újból fel kellett újítani és így könynyen megtörténhetett, hogy minden egyes B felújítás folytán az egyszer tett kis hiba mindig nagyobbodott. A lyukak felújítását azonban csak akkor eszközöljük, ha arra nézve abszolút szükség forog fenn, mert akármilyen ügyes is a munkás, mégis kockáztatva van, hogy egyetlen kalapácsütéssel az egész munka újra elromlik. Ez az eljárás már most alkalmas lehet ugyan lágyabb fémek számára, de teljesen hasznavehetetlen a most szokásos széndúsabb ós ellentállóbb acélfajtáknál. Ennek 45 az az oka, hogy lehet ugyan olyan acélt találni, amely a húzófeszültséget kibírja, fennforog azonban az a nehézség, hogy a lyukakat tövisezés és kalapálás útján a kellő kaliberre hozzuk, mert az acél tulaj- 50 donságainál fogva minden megmunkálás után visszaugrik; ha pedig a húzólyuk kijön a formájából, úgy hogy nem áll egy irányban a dróttal, akkor a drót a húzásnál meggörbül. A drótnak ezen meggörbü- 55 lése nemcsak hogy hullámos drótot ad, hanem a minőségi acéldrót törését is okozza és a húzást nagyban és folytonos hosszúságban lehetetlenné teszi. A jelen találmány értelmében, a jelzett 60 hátrányok elkerülése céljából, a feltövisezést teljesen elhagyjuk és a pofába egy központi, kúpos lyukat fórunk, mialatt az egy sajátos foglalatban rögzítve van. A pofáknak rákövetkező megkalapálása 65 egyenletesen megy végbe, amennyiben egy kalapáló gép egyenletesen elosztja az ütéseket a lyuk körül és ezáltal a lyukat egyenesen és központosán megtartja és jól előkészíti a kalibráló munkához, amely 70 utóbbit egy kúpos, centrikus, a pofán keresztüldugott, gyenge nyomás alatt előre haladó és gyorsan forgó dörzsölőárral foganatosítunk, míg a lyuknak pontos kaliberjét el nem értük. 75 A mellékelt rajzokon feltüntetett foganatosítási példában: az