84354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak és vasnak cementálására
Megjelent 1934. évi junius lió 206-én. MAGYAR KIRÁLYI Mjggffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84354. SZÁM. — Xlí/e. OSZTÁLY. Eljárás acélnak és vasnak cementálására. t Grönqvist Artúr fiiln követ Kopenliág-a. A bejelentés napja 1922. évi november hó 24-ike.' A találmány tárgya acélnak, vasnak és különösen az; ezen anyagokból készült oly készáruk cementálásának eljárására vonatkozik, melyekben a szívós, lágy magot 5 cementált acélréteggel burkoljuk be, vagy pedig, mint pl. az esztergaacélnál, az egész anyagot magas értékűvé változtatjuk át. Ha szénben szegény, azaz lágy acélhoz szenet adagolunk, az ú. n. cementálásnál jO a szén kívülről befelé hatol, mimellett az izzási hőmérséklet, az izzás tartama, valamint a cementáló anyag fontos szerepet .látszik, a szenesítés azonban az anyag belseje felé lassan csökken és egyenlőtle-15 nül oszlik meg. Módunkban áll ugyan a cementálási eljárás után a megnemesítendő tárgyak ismételt izzítása után és lehűtése útján ezek széntartalmának molekuláris megoszlásán javítani, BZBZ ci 20 tárgyakat finom szemcséjű acélszerkezetűvé tenni és ezt a cementáló fürdő megfelelő összetételével elősegíteni, azonban az ismételt izzítás újból szenet von el a tárgyak külső burkából, úgy hogy lá-25 gyabb és durvább felület keletkezik, mely gyakran a felület újbóli megmunkálását teszi szükségessé. A találmány szerinti eljárás az ismertekkel szemben azon előnnyel bír, hogy a 80 cementálási folyamatot követő izzítási folyamat nem a cementálási fürdőben való teljes lehűtéssel végződik, hanem, hogy koncentrált sókból álló cementálóí'iirdő használata mellett a lehűtést kb. 35 300° C hőmérsékletre csak egészen lassan eszközöljük, mimellett a cementálandó tárgy a lecsapódó sókristályok vastag rétegével vétetik körül és ezzel újból vörösizzásra hevíttetik, mimellett a sókristályok illóvá válnak és az anyagba 40 behatolnak és — amint lényeges mennyiségű nitridek jelenléténél mindig — a molekulákat a legfinomabban és a legegyenletesebben széjjelosztják, miáltal oly nemes acélt nyerünk, mely a legjobb ter- 45 mészetes keménységű acéllal egyenértékű. Az anyag bekérgesítése folytán ezen eJjárás azon különös előnnyel jár, hogy a felület az izzítás alkalmával keletkező sziporkálás és széntelenítés ellen védve 50 van. Minthogy nem az a fontos, hogy a szén már a cementálási eljárás alatt a lehető legegyenletesebben osztassék el, ami csak hosszabb, ártalmas következményekkel 55 járó izzítás útján lenne lehetséges, hanem az, hogy szénnek a mélységbe való behatolását lehetőleg gyorsítsuk, a cementáló anyaghoz ismert mód szerint 3 rész Ka Fe(CN)e (Káliumferricyanat), 60 H/2 rész K2 Cr 04 (vagy K2 Cr 07 ). % rész K4 Fe (CN)e Káliumferrocyanat), 20—30 rész porrázűzott faszenet, végül 3 rész Na2 HP04 (Nátriumfoszfát)-ot adagolunk. 65 A nátriumfoszfát hozzáadásának célja, hogy a szén diffnzióját az anyagban, melyben a vasmolekulák összetartását meglazítja, megkönnyítse. Miután az anyagot a fent felsorolt s?e- 70 rek keverékében a szokásos szabályok szerint izzítjuk és kihűlése után újból vörösizzásra hevítjük, ami a redukált gázok jelenlétében ismert mód szerint mehet végbe, az anyagot folyékony fürdőbe me- 75' ritjíik, melynek lényeges alkatrésze 8 rész 35—38 Bé fokú nyers vagy sűrített szulfitlúg.
