84308. lajstromszámú szabadalom • Hengerenként két dugattyúval bíró gépszerkezet

— 3 — jelen szerkezetnél csak egyirányban ható igénybevétel koptatja, mely a főforgattyúrúd helyzetéből ered. A csatolt rajzokon, melyek egy foganafa tosítási példát ábrázolnak: 1. ábra a gép részben metszett homloknézete, néhány rész eltávolítása után, 2. ábra egy részlet alaprajza, 3. ábra pedig az 1. ábra baloldaláról 0 szemlélt oldalnézet, részben metszett részekkel, néhány rész eltávolítása után. A jelzőszámok a rajzokon azonosak. A rajzon feltüntetett foganatosítási példánál a gép (10) alapzatáról felnyúló (11) 5 mellső és (12) hátsó oszlopok hordják a hengereket és a gép egyéb részeit. A feltüntetett gép négy (13, 14, 15) és (16) hengerrel bír, melyek függélyes helyzetűek és (13, 14), ill. (15, 16) páronként vannak el-0 rendezve. Egy ilyen hengerpár ismertetése elégséges, minthogy a többiek azonosak. A (13, 14) pár hengerei egymással párhuzamosak s mindegyikük egy pár (17, 18), ill. (19, 20) bennök járó dugattyúval 5 bír. A (21) forgattyútengely mindegyik henger számára külön (22, 23) forgattyúcsappal bír, melyek egymáshoz képest — a feltüntetett példánál 180°-kal — el vannak fordítva. A forgattyúcsapok a (24, 25) 0 forgattyúrudak révén vannak a (26) általános jelzésű főkeresztfejekhez kapcsolva, melyeket viszont az ugyanazon hengerben mozgó dugattyúpárok megfelelő alsó dugattyúival a (27), ill. (28) rudak kapcsol-5 nak, melyek szilárdan vannak a dugattyúval egyesítve. Egy pár (26) keresztfejet a 2. ábra alaprajzban tüntet fel. Mindegyik főkeresztfej (29) centrális tömbjéhez van kapcsolva a d (27) dugattyúrúd, míg oldalt kinyúló (30) csapjai a (24) forgattyúrúd villás végeiben vannak ágyazva. A (26) főkeresztfej továbbá ívelt keresztmetszetű (31) csúszófelülettel bír, mely szokott módon műkö-3 dik össze az 1. és 3. ábrában látható (32) vezetékeivel, melyek a főforgattyú-rúd ferde helyzeteiből eredő nyomásokat fogják fel. A (26) főkeresztfejek, továbbá a (30) csa-3 pokhoz képest derékszögben kiinduló (33, 34) csapokat is hordanak, melyek oly hoszszúak, hogy (a később ismertetendő okokból célszerűen gömbölyű) (35, 36) fejeik a dugattyúk axisától nagyobb távolságban 5 vannak, mint a (31) csúszófelület. Ennek megfelelően a (34) kar a (31) csúszófelületet vezető (32) vezeték egy résén nyúlik keresztül. Említettük, hogy a találmány célja két szomszédos henger dugattyúpárjai közti 60 átlós kapcsolat, vagyis azon kapcsolat tökéletesítése, melynek révén egyrészt a (17) és (20) dugattyúk, másrészt a (19) és (18) dugattyúk együttesen mozgattatnak idestova. A dugattyúk kapcsolására a (37) 65 „első tagból" ós a 38 „második tagból" álló csuklós rudazat szolgál. A (37) első tag dugattyújával csuklósan van kapcsolva a főkeresztfej (33) karjának (35) legömbölyített vége révén. Minthogy a fő- 70 keresztfej mereven van kapcsolva a dugattyúhoz, a (37) első tag úgy tekinthető, mint ha a (17) dugattyúval lenne csuklósan kapcsolva. Ezen dugattyú és az első tag közti, gömbcsuklós kapcsolatot ezen- 75 túl „első csuklós kapcsolatnak" fogjuk nevezni. A (37) tag felső végén a (38) tag alsó végéhez a (39) csapos csukló révén van kapcsolva. A (38) tag felső vége csuklósan, célszerűen gömbcsuklósan van a (20) 80 dugattyúval kapcsolva; ezen kapcsolat az 1. ábrán (40) jelzésű. Láthatjuk, hogy a rudazat a (37) első tagból, a (38) második tagból és három csuklós kapcsolatból áll, mely utóbbiak 85 elseje a (26) főkeresztfejen, másodika (39)nél a két tag között és harmadika (40)-nél a második tag és dugattyúja között fekszik. A (39) csukló, mely csapos lehet, (41) 90 szánnal van felszerelve, melynek (42) fő-és (43) mellék-csiiszófelületei megfelelő (44, 45) vezetékeken mozognak. Láthatjuk, hogy a (38) tag feszültsége és ferde helyzete folytán fellépő oldalnyomást felfogó 95 (44) vezeték síkja derékszögben áll a (24) főforgattyúrúd oldalnyomását felfogó (32) vezeték síkjához, mimellett a gépszerkezet egy másik szintjében is fekszik. A (32) fővezetékek a (12) főhátsó oszlopokon van- íoo nak elrendezve, azokkal a 3. ábra értelmében egyesítve is lehetnek; alsó végeiket a (12) hátsó oszlopok között elrendezett vízszintes harántgerenda támaszthatja alá. A (11) és (12) oszlopok felső végeit hidaló 105 részek kapcsolhatják össze, melyek tetszés szerinti módon hordják a (44) vezetékeket, melyekkel pl. egyesítve lehetnek. Az 1. ábra értelmében a (11) mellső oszlopok egymástól nagyobb távolságban áll- 110 nak, mint az alátámasztotta hengerek axisa. Ezen szerkezetnél tehát a két (32, 44) vezeték a hozzátartozó (31, 42) szánokkal el van különítve és egymástól független s könnyen hozzáférhető. A (42) csúszó- 115 felület és (44) vezetéke közti kopást ellen-