84295. lajstromszámú szabadalom • Szárazelem

Megjelent 1934. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jngg& SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84295. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Szárazelem. Marschalko Béla vegy ész mérnök Budapest. A bejelentés napja 1922. évi augusztus hó 5-ike. A hígfolyós, vagy sűrített elektrolyttal töltött Leclanché-typusu ismert szárazelemeknek nagy hátránya volt, hogy a depolarisátormasszát hengeresen körülvevő 5 cinkelektróda legfeljebb 20—25%-ig használtatott ki, ül. fogyasztatott el áramtermelésre, mert az egyenlőtlen áramhatás folytán előbb vagy utóbb terjedelmes elektródarészek vesztették el vezető összefüg-10 gésüket az elektróda testével s ezután természetesen a hasznos áramtermelésben már nem vettek részt. A találmány célja a cink hasznosításának lényeges fokozása, amit azáltal érünk 15 el, hogy a cinkelektróda tömegének legalább 50%-át legfeljebb félakkora távolságban rendezzük el a centrális szénelektródától, mint a cinkelektródának az áramvezetékkel kapcsolt zónáját. 20 A rajz 1. ábrája egy foganatosítási példát keresztmetszetben tüntet fel. A szigetelő (1) pohárban a (2) szénelektródát burkoló (3) depolarisátormassza körül a (4) cinkelektróda egy a szénelektródával pár-25 huzamos csavarfelület alakjában van elrendezve és a szénelektródától távolabb eső végén van az (5) áramvezetékkel kapcsolva. Elektrolyt gyanánt az ismert sűrített, vagy pedig egy porózus anyagba fel-30 szívott hígfolyós szalmiákoldat szolgál. Porózus anyag gyanánt célszerű (6) cellulózlapot használni, melyet a cinkelektródával rétegezve csavarhatunk a depolarisátor köré s ezzel együtt tolhatunk be a 35 pohárba. Ilyen elrendezés esetén a cinkelektróda és a depolarisátor közti legkisebb távolság 3 mm-nél kevesebb is lehet, úgyhogy a találmány szerinti elem belső ellenállása a hasonló ismert elemekéhez 40 képest alig 20%-ra csökkenthető s csak az elem élettartamának végefelé közelíti meg a hasonló ismert elemekben új állapotukban mutatkozó belső ellenállást. Az áramkör zárásakor a depolarisátorhoz legközelebb eső elektródarészek, tehát 45 a cinkelektróda belső élével szomszédos zónája fog megtámadtatni és elfogyasztatni, még pedig a tapasztalat szerint a pohár felé néző oldalán is. Ennek folytán az elektróda elfogyasztása igen egyenlete- 50 sen halad az elektróda belső élétől a külső felé, anélkül, hogy számottevő fémmennyiségek elhasználatlanul maradnának vissza. Ajánlatos a cinkelektróda függélyes széleit a 2. ábra értelmében a (6) szigetelő- 55 anyag közbeiktatása mellett egymást átlapolóan elrendezni, úgyhogy a (5) kontaktushely az árambehatásokkal szemben fokozott mérvben van védve; ilyen módon az elektródacinknek majdnem elméleti 60 90—96%-os kihasználását érhetjük el. Az új szárazelem egy egyszerű és olcsó formája a 3. ábrán metszetben van feltüntetve. Pohár és diafragma gyanánt a (10) depolarisátortérrel és a (9) csavaros rés- 65 sel bíró, kivül mázas (8) likacsos agyagcella szolgál; a dapolarisátort ismert módon csöimöszöljük ia (10) térbe a szénelektróda köré s ezután az előformázott cinkelektródát axiálisan betoljuk a (9) résbe, 70-végül pedig a cellát hígfolyós szalmiákoldattal töltjük meg. Szabadalmi igények: 1. Leclanché typusu szárazelem, melyet az jellemez, hogy a cinkelektróda sú- 75 lyának legalább 50%-a a centrális szénelektródától legfeljebb félakkora távolságban van elrendezve, mint a cink-