84030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés petroleum és egyéb folyadékok desztillálására és frakcionálására
— 3 — hőmérséklet a forrpontnál nagyobb, az illető alkatrész gőzalakba megy át. A (7a) csövön való átáramlásnál tehát nafta, benzol vagy effélék választhatók ki. A leg-5 felső csőben kiválasztott gőzök, nem távozhatnak a cső végén, minthogy itt a (22) elzárókamra van elrendezve, hanem a (7a) esőhöz csatlakozó (A) csőbe áramlanak és itt a cső természetes kisugárzása folytán .0 kondenzálódnak. A gőzöket azonban kondenzátorba, a keletkezett csapadékot pedig gyüjtőtartályba is vezethetjük. Hogy a (7a) csőben levő gőzöknek a csövön való átáramlás közben bekövetkező 5 bomlását megakadályozzuk, a cső felső részét a megfelelően alakított (13) téglák fedik le, úgy hogy a csőnek a gőzöket tartalmazó része nincs túlságos nagy hőnek kitéve. Az ilyen védőburkolat elrendezése 0 különösen értékes, ha arról van szó, hogy az alul fekvő csövekben felszabaduló és ennek folytán nagyobb hőmérsékletnek kitett nehezebb alkatrészeket védjük meg bomlás ellen. A folyadékban maradó al-5 katrészek forrpont ja a frakcionálás előrehaladtával mindig magasabban fekszik. Hogy az egyes frakcionálócsövek kiürítését elérjük, a (24) gőzbebocsátócsöveket alkalmazzuk, melyeket a (25) szelepek sza-D bályoznak. A (24) csöveken az egyes csövek felső, ívelt részébe gőzsugarat bocsátunk be, mely a frakcionálandó folyadék gőzeit lefelé ragadja, ahol azok a (A) csövön át távoznak. ') A legkönnyebben illó alkatrész leválasztása után a folyadék a második (22b) kamraból a második (7b) csőbe áramlik, ahol természetesen nagyobb hőmérséklet uralkodik. Ez a hőmérséklet más folyadék-1 alkatrészek forrpontjának felel meg és a (7b) csőben további részek pároltatnak le, melyek gőzalakban a cső ívelt felső részébe áramlanak, ahonnan azokat a belépő gőzsugár a (B) csőbe ragadja. Az áramló folyadék alkatrészeinek ily módon való frakcionálása a kívánt számú leválasztás eléréséig folytatódik. A nehéz párlatok a (C) csövön, a kis fajsúlyú kenőolajok a (D) csövön, a közepes fajsúlyú olajok az (E) csövön és végül a nehéz olajok az (F) csövön át távoznak, míg a maradékok a (22g) kamrából a (g) csövön át csapolhatok le. Az eljárás mindaddig folytatható, ameddig folyadék lép át a frakcionáló berendezésbe. Az eljárás szakaszainak számát a folyadékalkatelemek számától vagy a berendezés csöveinek, illetve egységeinek hevítésétől tehetjük függővé. A folyadékból annyi frakció keletkezik, ahány csőegységet a retorta 60 tartalmaz és ezenkívül még egy nem illó maradékot is kapunk. Az egyes egységekben levő párlat és maradék hőmérséklete két tényezőtől függ és pedig a tüzelőtérben f©Ijesztett hőtől és 65 a bevezetett folyadék mennyiségétől. Ha utóbbit fokozzuk, akkor a csőben uralkodó hőmérséklet megfelelően csökken, míg tüzelőanyagnak; a tüzelőtérbe való bevezetése természetszerűleg a párlatok hőfokát 70 növeli. Ezen két tényezővel a frakcionálási bizonyos határok között tarthatjuk ós meghatározott frakcionálási állandókat tarthatunk be. A leírt frakcionálási eljárás és berende- 75 zós egyik leglényegesebb előnye, hogy a frakcionálás mindegyik terméke ugyanazon értékes és meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt annak a ténynek tulajdoníthatjuk, hogy minden egyes frak- 80 cionálás oly hőfoknál történik, mely a forrpontnál nem nagyobb. További előnye a találmány tárgyának, hogy a csövek vagy csőbattóriák végén elrendezett kamrák a csöveket elzárják, úgy, hogy a gőz 85 az egyik csőből vagy csőegységből a következőbe nem léphet át. Az eljárásnak és berendezésnek gazda- . ságosság tekintetében is jelentékeny előnyei vannak, amennyiben a frakcionálási 90 termékek tisztítására külön berendezésekre nincs szükség, továbbá, mert a termékek egyenletességének létesítésére való berendezések is feleslegesek, míg az ismert desztilláló módszereknél ilyen berendezé- 95 sekre mindig szükség volt. Az új eljárás további előnye, hogy meghatározott menynyiségű nyersanyag kezelésére kevesebb hőre van szükség, mint az eddig ismert eljárásoknál és berendezéseknél, minthogy IQO az 'anyag a csöveken végigmenő vékony réteg" alakjában van a hevítésnek kitéve. A már leválasztott részek a berendezésből egymás után távoznak, úgy, hogy hő által való utókezelésnek nincsenek kitéve és ^95 így hőt nem is fogyasztanak el. Az ismert desztilláló eljárásoknál' mindig az egész folyadéktömeget hevítették úgy, hogy az egész tömeget a maximális hőmérsékletre kellett hevíteni, mely a legkésőbb lepárolt 110 alkatrész forrpontjának felel meg. Ez a túlságos hevítés természetesen a további alkatrészre kedvezőtlen befolyást gyakorolt. Vízgőznek a párlat eltávolításához való 115 felhasználása célszerű, mert a gőz az illó frakcionálási alkatrészekkel nem lép
