83970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finomított ablakdarabok előállítására austenitikus mangánacélból
Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 83970. SZÁM. — XIT/e. OSZTÁLY. Eljárás finomított alakdarabok előállítására austenitikus mangánacélból. Schaffer Frigyes vezérigazgató Leobersdorf. A bejelentés napja 1921. évi augusztus hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1918. évi április hó 25-ike. A találmány tárgya eljárás finomított alakdarabok előállítására austenitikus mangánacélból, melynek széntartalma a mindenkor az acéllal szemben emelt kö-5 vetelményeknek megfelelően szabadon választható anélkül, hogv e tekintetben a finomítás bármifelé korlátokat szabna. A 321.035: sz, német szabadalomból ismeretes, hogy közelítőleg l<y0 széntartalmú 10 austenit-mangánacélnál a mangántartalomnak 12o/o, ül- 17o/o fölé való növelése révén a hevített állapotból való lehűléskor fellépő carbid kiválásnak a mangántartalom növekedésével fokozódó késleltetését L5 lehet elérni, úgy hogy ezen austenitikus mangánacéiok egyrészt még aránylag lassú lehűlésnél is tisztán austenitikus, vagyis szabad carbidkiválás nélküli strukturávál bírnak, míg másrészt a lehűtés még lo-20 vábbi lassítása esetén a carbidkiválás a lehűtési időtartamok megnyújtásához képest oly lassan növekszik, hogy a kívánatos és előre megszabott ainyagtulajdonságoknak á carbidkiválás finom fokozatai 25 révén való elérésére á lehűtést előre, megállapított idő-hő-görbék szerint iparilag foganatosíthatjuk. Azáltal, hogy a lehűtést aránylag hosszú időtartamra terjesztjük ki, a lehűtés módja 80 — az edzési hirtelen lehűtéssel ellentétben — nem függ különböző eshetőségektől, hanem közvetlenül függ össze a lelnitendő acéltesttel az időegység alatt érintkezésbe jövő hűtőközeg hőelvonó képes-85 ségével. A hőelvonóképességnek a szilárd, folyós vagy gáznemű hűtőközeg physikai sajátságaitól (fajhő) és mennyiségétől, továbbá a hűtőközeg és a hűtendő tárgy közti hőmérsék-különbségtől függő egysé-40 gét, vagyis a le hűtendő öntvény felületegységétől az időegységben elvont hőmenynyiséget egyszerűség kedvéért a hűtőközeg «hatékony hőkapacitásának nevezzük. A jelen találmány már most lehetővé teszi, hogy a fentjelzett hatást akkor is 45 elérjük, amikor az austenitikus mangánacél széntartalma az említett, kb. l°/o-tól lényegesen eltér, még pedig akár azon esetben, mikor a széntartalom kisebb, akár azon nehezebb esetben, midőn a széntar- 50 talom 'lo/o-nál lényegesen nagyobb. Ezt a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy 1%-nál nagyobb vagy kisebb széntartalom esetén a mangántartalmat az egész széntartalomnak mangáncarbiddá 55 való átalakításához szükségelt egyenértékmennyiségen túl fokozzuk, úgy liogy az acél kiizzított állapotában kimutatható mangáncarbidok mennyiségileg lényegesen meghaladják a vascarbidokat. Az ilyen 60 acélból készült (öntött, hengerelt, kovácsolt stb.) alakdarabokat ezután 1000° fölé hevítjük és a lehűtés alatt az időegységben ható hőkapacitásoknak az esetenként kívánt anyagsajátságoknak megfelelően vá- 65 lasztott, de mindig egyrészt az edzés (hirtelen lehűtés) idő-hő-görbéje, másrészt szabad levegőn eszközölt természetes lehűlés hőidőgörbéje által határolt területen vonuló hőidőgörbe szerint eszközölt, terv- 70 szerű szándékolt módosítása révén lehűtjük. Ismeretes ugyan, hogy a mangánacélok astenitikus struktúrájának létesítésére a mangántartalmat a változó széntartalom 75 szerint módosítani kell. Az ilyenkor fenforgó viszonyok azonban éppen szembenállnak a fentjelzett követélményekkel. Amíg ugyanis az austenitikus struktura kritikus hőfokának sülyesztése céljából a 80
