83960. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás tömlők, csövek, rudak és más effélék céljaira

Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83960. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Kapcsolás tömlők, csövek, rudak és máseffélék céljaira. Weis John Arthur igazgató New-York. A bejelentés napja 1921. évi február hó 27-ike. É. A.. E. A.-beli elsőbbsége 1920. évi február hó 28-ika. A találmány szerinti kapcsolás különö­sen valamely tömlő végének csővel vagy fúvókával való összeköttetésére, valamint az aknák és fúráslyukak fúrásánál vagy 5 a bányaüzemben használatos rúdvégek vagy csőrészek összekapcsolására, nem­különben minden egyéb itt tekintetbe jövő célra alkalmas. Az ily kapcsolásoknak eddigi kiviteli 10 alakjainál, amelyek valamely tömlőnek egy cső vagy fúvóka végén való megerő­sítésére szolgáltak, javaslatba hozták már több oly szorítóelem alkalmazását, ame­lyek a csővel akként egyesíttetnek, hogy 15 az utóbbihoz képest elmozgathatok oly célból, hogy a szorítóelemeket oly hely­zetbe hozhassuk, hogy azok a csővégre előzőleg feltolt tömlővégnek egy részén túl nyúljanak, amikor is a szorítóelemek 20 a tömlőhöz szorulnak és a cső, valamint a tömlő között tömített összeköttetést lé­tesítenek. Valamennyi ily szerkezetnél azonban az a hátrány mutatkozik, hogy különböző nagyságú tömlőátmérőkhöz 25 szükségképpen különböző nagyságú kap­csolásokat is kell alkalmazni, rnásszóval a tömlő adott külső átmérőjénél a kapcso­lás akként szerkesztendő, hogy az éppen ezen bizonyos átmérőhöz alkalmazható 30 legyen. Ehhez képest a találmány célja a kap­csolás oly alakjának létesítése, amelynél ez a nehézség ki van küszöbölve azáltal, hogy a kapcsolás részei sajtolás vagy 35 csákozás útján alkalmas anyagból akként vannak előállítva, hogy tömlők megerősí­tése esetén különböző falvastagságú és bármely megadott nagyságú tömlők ösz­szeköttetésére válnak alkalmassá. Eddigelé továbbá fúrási munkálatoknál 40 a fúrórúd-, nyél- vagy csőrészeket egyik végükön csavarmenetes hüvelyekkel vagy kupakokkal szokták ellátni, amelyekbe a csatlakozó résznek csavarmenetekkel el­látott végét vagy közvetlenül, vagy pedig 45 bilincsek avagy karmantyúk alkalmazá­sával csavarják be, mely utóbbiakba vi­szont a másik rudazat-, nyél- vagy cső­rész van becsavarva. Munkaközben, vala­mint szállítás alkalmával a rudak stb., 50-valamint a hüvelyek vagy kupakok csavarmenetes részei igen könnyen megsé­rülnek, amikor is azután a menetek után­vágása vagy az említett részek kiegyenge­tése szükséges ahhoz, hogy a rudazat- 55 vagy csőrészek összeköttetése ismét léte­síttessék. Ezt a hátrányt is kiküszöböli a talál­mány szerinti kapcsolás és pedig azáltal, hogy a rudak, nyelek vagy esöA^ek meg- 60 erősítésére oly szerkezettel van ellátva, mely az egymással összekötendő részek összeillesztéséhez csavarmeneteket nem igényel. Ehhez képest a találmány foganatosí- 65 tásánál több oly szorítóelemet használunk, amelyeknek részei egymáshoz szög alatt vannak elrendezve és oly gyűrűbe tolha­tók be, mely forgáscsap gyanánt szolgál, amidőn a szorítóelemek egyik végét ki- 70 felé, ellenkező végét pedig befelé szorít­juk. A szorítóelemek megtelelő végeit oly szerkezetek segélyével szorítjuk kifelé, amelyek a csővel vagy nyélrésszel működ­nek együtt, mimellett a szorítóelemek 75 másik vége, amely befelé szorul, a tömlő­vel, a nyéllel vagy csővel vagy más oly résszel, mely avval összekötendő vagy

Next

/
Thumbnails
Contents