83917. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet gépkocsik hajtótengelye, különösen hátsótengelye részére

Megjelent 1934. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83911. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Hajtószerkezet gépkocsik hajtótengelye, különösen hátsó tengelye részére. Dr. Iiig'. Xlumpler Ede mérnök Berlin-Joli aimist lial. A bejelentés napja 1922. évi április hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1915. évi március hó 11-ike. A találmányt hajtószerkezet képezi gép­kocsik hajtótengelye, különösen hátsó ten­gelye részére. A találmány értelmében láncok és kardáncsuklók kiküszöbölése 5 céljából tökéletes rugózás és a hajtóátté­telnek portól való tökéletes védelme mel­lett magukban véve ismert berendezések sorát együttesen alkalmazzuk. A jelzett célok elérésére két, egy-egy hajtó kocsi-10 kereket tartó, a kocsi közepétől a kerékig megszakítás nélkül átmenő féltengely szol­gál, melyek a kocsi hossza irányában el­rendezett közös főhajtótengely körül len­genek. A kiegyenlítő hajtómű a két fél-15 tengely és a. hajtótengely középvonalainak közös metszéspontjában fekszik. Ezenkí­vül két hajtótengellyel konaxiális henge­res furatban, a hajtótengelyre merőleges lengési síktan egy-egy téltengely van el-20 rendezve. A mellékelt rajzon a találmányt ké­pező hajtószerkezetnek egy foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábrán a kocsi hátsó tengelye a rugó-25 elrendezéssel együtt oldalnézetben lát­ható, a 2. ábrán az 1. ábra II—II. vonala sze­rint vett metszet és a 3. ábrán a 2. ábra III—III. vonala sze-30 rint vett metszet van szemléltetve. A rajzon (1) a közvetlenül vagy köz­vetve a motortól jövő hossztengely. Ezen tengelyre egyrészt a (2) differenciális át­tétel, másrészt két kis (3, 3a) kúpkerék 35 van erősítve. A hátsó kerékszerkezet két egymástól függetlenül lengethetően elren­dezett (4) féltengelyből áll. Ezen féltenge­lyek külső végeiken az (5) kocsikerekeket és belső végeiken a nagy (6, 6a) kúpkere­keket tartják, melyekkel a kis (3, 3a) kúp- 40 kerekek kapcsolódnak. Eszerint mind­egyik féltengelyt egy-egy külön (3, 6), illetve (8a, 6a) kúpkerékpár hajtja, mely kerekek kúpjainak csúcsai a féltengelyek iengési tengelyein, vagyis az (1) tengely- 45 ben fekszenek. A (2) differenciális áttétel hajtókerekei­nek az (1) tengelyen való elrendezése az­zal az előnnyel jár, hogy a tengelycson­kok lengő mozgása az áttételben nem idéz- 50 het elő gyorsulásokat vagy késleltetése­ket, amennyiben ezen mozgások közvetle­nül a differenciális áttételben egyenlítőd­nek ki. A féltengelyek hengeres (7) vezetékek- 55 ben vannak ágyazva, melyek a reakciós forgatónyomatékokat felveszik. A találmányt képező elrendezés lehe­tővé teszi, hogy a hajtóáttétel (8) szekré­nyét a hátsó kerék hajtóművének (9) szék- 60 rényével a lehető legegyszerűbb módon egy tömbbé egyesítsük, mely a féltenge­lyek hajtószerkezetét ós a hengeres (7) ve­zetékeket is tartalmazza. Ugyancsak ezen a tömbön lovábbá a (10) egyenesvezetékek 65 és a (11) mgófüggesztékek vannak elren­dezve, úgy, hogy a hajtóáttétel szekré­nyéből. a hátsó kerék hajtóművének szek­rényéből, a tengelycsonkokból, vezetékek­ből és rugófüggesztékekből álló egész 70 tömbrendszer osztatlaniil szerelhető a gép­kocsi alvázába. A féltengelyek tolóerejét az alvázra nem közönséges csúszócsapágyak, hanem a (12) golyós csapágyak viszik át, melyek 75 a féltengelyeken vannak elrendezve és a (10) egyenesvezetékekbe fogódznak.

Next

/
Thumbnails
Contents