83809. lajstromszámú szabadalom • Beszélőgép

„ (15) jelöli általában egy Hopkins-rendszerű beszélőgép támasztókarját és (16). a forgóasztal, melyen a rúd harántirányban végigmozog. Az asztalt egy a rajzban fel 5 nem tüntetett motor, tetszőleges módon hajtja meg. A (15) kar forgathatóan van ágyazva hátsó végéhez közel a (17) karmantyúban (3. ábra), melyet a gép kerekéhez vagy tokjához erősített félköralakú, 10 függélyes (19) csapágy gyűrűalakú (18) csuklójában van ágyazva. Ez az elrendezés lehetővé teszi a (15) karnak úgy a függélyes, mint a vízszintes síkban való elforgását, valamint hossztengelye körüli, 15 mindkét irányií elforgását. A kar ezen forgómozgásának oly értelmű határolására, hogy az egyik véghelyzetben a részek abban a helyzetben legyenek, melyet oldalasan, a másik vég-20 helyzetben pedig azt, melyet hullámosan barázdált hanglemezek lejátszásánál elfoglalnak, a jelen találmány szerint (20) gyűrűt rendezünk el (2. ábra), mely rá van erősítve a (15) karra és mely a (17) 25 karmantyúval érintkezik. A (20) gyűrű és a (17) karmantyú egymással együttműködő elemeket alkotnak, melyeknek egyike két (21) kivágással, a másik pedig rugóhatás alatt álló, a ki-30 vágásba váltakozva bekapcsolódó (22) pecekkel vagy csappal van ellátva. A kivágások fenékfalai rézsútosak oly célból, hogy a kar forgása közben a pecket visszalökjék, úgy 'hogy az egyik kivágás-85 ból a másikba menjen át. A kivágások végfalai meredekek, úgy hogy megakasztják a kar forgását, ha a peckekkel érintkezésbe jutnak. A pecket a hozzátartozó rugó szorítja kifelé és az a nyomás, me-40 lyet ennek következtében annak a kivágásnak a falára gyakorol, mellyel éppen érintkezik, elegendő a rúd véletlen elmozdulásának meggátlására. A feltüntetett példaképpeni kivitelnél a 45 pecek a (17) karmantyún, a bevágások pedig a (20) gyűrűn vannak kiképezve. Egy további helytálló (23) gyűrű a (17) karmantyú másik oldalán arra szolgál, hogy a (17) karmantyút rögzítse, illetve 50 meggátolja a karnak hosszirányú elmozgását a karmantyúhoz képest. A rezgésátvivő kapcsolat, a Hopkinsrendszerű gépeknél szokásos módon, a (24) tűtartóból (1. ábra) és a (25) átvivő rúd-65 ból áll. Ez utóbbi a (15) kar excentrikus (26) furatában vagy kivágásában van vezetve és ezen furat mindkét végén kiáll, ahol is a rúd hátsó vége a rajzban fel nem tüntetett, kúpalakú diaphragma csúcspontjához van kapcsolva, míg a rúd 60 mellső vége a tűtartó fenekén kiképezett (27) nyúlványhoz vagy fülhöz van erősítve (2. ábra). A tűtartó a (29) lemezrúgó segélyével utánaengedően van a rúd mellső végéhez kapcsolva, mely a két 65 részből álló (30) szorítótömbbe van befogva, A tömb a kar végén kiképezett (31) kivágásban foglal helyet. A rugó vége kinyúlik a horonyból és a (28) fenékrész mellső felületében kiképezett fűrészvá- 70 gásba vagy hasítékba van beeresztve. A kivágás közlekedik a kar (26) furatával és a (30) szorítótömb állíthatóan foglal benne helyet, oly célból, hogy a rugó hatásos, vagyis szabad részének hosszát változtat- 75 hassuk. Miután a rezgésátvivő kapcsolat egységes egész gyanánt mozog a támasztókarnak az egyik helyzetből a másikba való forgása alatt, szükséges, hogy a tűtartó 80 után következő (pótlólagos) mozgás végzésére legyen alkalmas, hogy a játszási helyzetbe hozhassuk, melyben a tű a hangbarázdába behatol. Ezen független mozgásnak olyannak kell lennie, hogy ne za- 85 varja meg a (29) lemezrugó és az átvivő riíd helyzetét, Ezen okból a tűtartó célszerűen két, különálló részből vagy tagból van összetéve, melyek forgathatóan vannak egymással összekötve, még pedig a 90 (32) részből, mely a tűt tartalmazza és mely a viszonylag rögzített (28) fenékrészhez képest, melyhez a rugó és a rúd hozzá vannak erősítve, elmozgatható. Ennek megfelelően a tűvivő (32) rész a felső vége 95 (33) karmantyúval van ellátva, mely lazán veszi körül a (28) fenékből kiszögelő hengeres (34) szárat (8. ábra), ahol is a két részt a (35) fejes csavar kapcsolja össze. A forgó (32) résznek csupán 90°-nyi elforgása 100 van. Ezen mozgás határolására a (33) karmantyú harántirányú (36) hasítékkal van ellátva, melyben a (34) szár felső részében elhelyezett (37) csap jár. Az ismertetett rögzítő kapcsolat helyett azonban termé- 105 szetesen a célnak megfelelő más kapcsolat is alkalmazható. A (37) csap felső vége cél -szerűen fel van hasítva (7. ábra), miáltal rugalmas pofapár keletkezik, mely pofáik a (36) hasíték középső, keskenyebb falához no szorulnak, de a hasíték bővített végrészeiben kiterjednek. A hasíték végfalaira gyakorolt nyomásúk folytán a pofáknak az a törekvése, hogy a forgó (32) részt két végállásának egyikében rögzítsék. A (27) 115 nyúlvány (8. ábra) célszerűen (38) hosszhasítékkal van ellátva, melyben a rezgésátvivő rúd vége a (39) csavar segélyével