83760. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú elektromagnes önműködően késleltetett horgony működtetéssel

— 5 -zék. Másrészt a találmány szerint a gyors megvonzás érdekében az indukció csökkentésére kezdeti nagy légrést alkalmazunk, amit a (6) hosszúkás lyukkal érünk 5 el. A horgony a nyugalmi helyzetben a (3) kontaktuspár alsó kontaktusára, mint átmeneti forgáspontra nehezedik, mely forgáspont körüli elfordulást ugyancsak a fentemlített hosszúkás (6) lyuk alkalma-10 zása teszi lehetővé, másrészt pedig a (7) rugó a (3) kontaktuspár közvetlen közelében, tehát egészen kis karral támad, sőt a rugó akként is elrendezhető, hogy a zérókaron, vagy ellenkező karon támadjon, 15 mely utóbbi esetben a rugó az első megvonzást nem csak hogy nem gátolja, hanem azt elősegíti. Ezenkívül a (2) indukciós cséve a 2. ábrán látható kapcsolási elrendezés szerint a nyugalmi helyzetben. 2o vagyis ,a megvonzás megindításakor az (1) csévével sorba van kapcsolva. Ezen sajátos többszörös elrendezés révén (a horgonynak (5, 6) ágyazása, illetve a kezdeti nagy légrés, a (7) rugó elrende-25 zése és a cséve kapcsolása), amelyek természetesen a kívánt esetben akár összeségükben, akár külön-külön vagy egymással tetszőleges kombinációban alkalmazhatók, a gyors megvonzást és egyszersmind a kí-30 vánt késleltetett horgonyleszakítást is hatásosan elérjük. A szerkezet működési módja ugyanis a következő: Ha a (9) kapcsolót lenyomjuk, akkor a (8) telepből jövő áram mindkét (1, 2) csévét átjárja s az 35 elektromágnes a horgonyt magához rántja és pedig oly módon, hogy előbb a horgonynak csapágy felöli vége fordul el a (3) kontaktuspár első kontaktusa körül és csak miután a horgony jobboldali része, vagyis 40 a (6) hosszúkás lyuk alsó vége az (5) csaphoz ütközik, a forgáspont az (5) csapra helyeződik át, vagyis a horgony a rendes módon a maga csapágya körül fordul el, amikor is a (3) kontaktuspár felső kontak-45 tusa záródik. Világos, hogy ezt megelőzőleg a légrés folyton kisebbedett. A (7) rugó sajátos elrendezése folytán az elektromágnesnek előbb csupán a horgony súlyát kell legyőznie és csak amikor már a légrés en-50 nek folytán lényegesen kisebbedett és így a vonzóerő lényegesen nagyobbodott, csak ekkor kell az elektromágnesnek a (7) rugó erejét is legyőznie. Midőn a felső (3) kontaktus záródik, ami megfelel a horgony 55 teljesen megvonzott állapotának, a (2) cséve rövidre záródik és csak az (1) csévében kering áram, ami a teljesen megvonzott horgony melletti minimális légrésre való tekintettel a horgonynak a felső állásban való megtartására elegendő. Ha á 60 (9) kapcsolónál az áramot megszakítjuk, tehát a gerjesztést megszüntetjük, akkor a rövidre zárt (2) csévében, mint önmagában zárt indukciós vezetékben a bevezetésben ismertetett módon a mágneses mező 65 megszűnése ellen ható áram indukálódik, ami a horgony leesését az előre megállapított (és megfelelő méretezés útján érvényesített) ideig (késlelteti. A késleltetési idő végén ,az indukált áram természetesen 70 csökken és végül eléri azt a mértéket, melynél a (7) rugó a horgonyt azonnal leszakíthatja. A megvonzás és az eleresztés számára egymástól különböző indukciós osévéknek, 75 illetve megfelelő kapcsolási elrendezésnek alkalmazásával, mely a fentiek után közelebbi részletezés nélkül is elképzelhető, könnyen foganatosíthatjuk azt az esetleg kívánt elrendezést is, melynél úgy a meg- 80 vonzás, mint az eleresztés is késleltetéssel történik. Ugyanezen célból indukciós cséve, vagyis menetekre osztott vezetőtest helyett osztatlan felületű vezetőtestet, pl. tömörfalu vörösrézhüvelyt is alkalmazha- 85 tunk, mely a benne indukált tömegáram nál fogva idéz elő késleltetést. Mindkét esetben a horgonyt a szokásos módon (hosszúkás lyuk alkalmazása nélkül) ágyazhatjuk, minthogy a megvonzás ia 90 késleltetendő, akadálytalan gyors megvonzásra tehát nincs szükség. A vörösrézhüvely alkalmazása esetén azonban nehezebb esetleg oly szabályozást elérni, mint a tág határok közötti változtatásokat le- 95 hetővé tevő esévék esetén. A 3. ábra a késleltetett megvonzás és gyors eleresztés esetére vonatkozik. Ehhez képest itt az elrendezés a 2. ábrától mindenekelőtt abban különbözik, hogy a (2) íoo indukciós cséve a nyugalmi helyzethez, tehát a megvonzás megindításakor van. a horgony (14) kontaktusnyelvén át rövidre zárva. A (2) cséve tehát a megvonzás .alkalmával fog indukciójánál fogva hatni, toö hogy a megvonzást késleltesse. Ezen indukció fokozásához azonban, mint a bevezetésben említettük, minél keskenyebb légrés kívánatos, ami a jelen esetben a megvonzásnál alkalmazandó. Erre való tekin- 110 tettel az elrendezés a 2. ábrával ellentétben akként van foganatosítva, hogy már kezdetben is egész minimális legyen a légrés. Ebből egyúttal következik, hogy a horgony lehetőleg akként rendezendő el, 115 hogy a megvonzásnál a horgony elmozdulási szöge lehetőleg kicsiny legyen. Evégből célszerűen a 3. ábra szerinti elrende-