83633. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fokozatos gyors szabályozó
— 2 — kinletbe. A (6) fésű keményre hengerelt lemezből is lehet, mimelllett a (7) fogak a lemezben hasítékok létrehozásával állíttatnak elő. A (7) fogak, egyrészt, hogy jó 5 rugósságuk legyen és másrészt, hogy jó kontaktust hozzanak létre, ellipszishez hasonló alakúak (2., 3. ábrák). A (6) fésű megerősítése az (5) egykarú emelőn a csatomaszerű (8) megerősítő pofa és a (81 ) 10 megerősítő csavarok segélyével történik. A (9) forgási pontban az (5) emelő fel- és lengethetően van ágyazva, mimellett a forgási tengely a (10) csapágyban nyugszik, mely elszigetelten és eláUlíthatóan van meg-15 erősítve a (11) támasztékon. Az (5) emelőnek (az 1. ábrán) baloldalán egy háromrészű csukló foglal heílvet. Ezen csukló (12) középső része, az (5) emelőtől elszigetelten, ezen az emelőn, van szilárdan meg-20 erősítve. A (13) második csuklórészbe a (14) tengely van becsavarva, melyen ezenkívül egy elektromágnes (15) fegyverzete van megerősítve, míg a (14) tengely alsó végén egy légcsillapító (légkatarakt) (16) 25 dugattyúja foglal helyet. A (17) harmadik csuklórész a (18) rúddal van szilárdan összecsavarva. A (12. 13, 17) csuklórészekinek közös (19) forgási tengelyük van. A (18) rúd másik végén (20) beállító csa-30 varanya van elrendezve, mellyel a (21) szögvason megerősített (22) lemezrugó a szükséghez képest megfeszíthető. A (14) tengely, illetve a (15) fegyverzet vezetésére az elektromágnes (23) tokján megerő-35 sített (24) vezetővilla szolgál, mely egyúttal ütközőt is alkot a (15) fegyverzet löketének felső határolására. A keresztülfúrt (25) mágnesmagra (2G) tekercs van feltolva. Ez a tekercs feszültségi vagy áram-40 tekercs vagy e kettő kombinációja lehet, aszerint, amint azt a szabályozó célja megkívánja. Az ábrákon feltüntetett síklapií felülete helyett az (1) kontaktuspályának más, a célnak megfelelő alakú felülete 45 is lehet, pl. homorú vagy körívalakú (üreges körhengeralakú) lehet ez a felület. Ez esetben a (7) fésüfogak alakja körív. Kísérletek igazolták, hogy az 1—3. ábrákon feltüntetett fajitájú szabályozóknál le-50 hetetlen a (6) fésiit úgy elkészíteni, hogy (7) fogai pontosan egy vonalban álljanak, hanem szabálytalanságok (egyenlőtlenségek) vannak mindenkor a fésüfogak egymáshoz viszonyított helyzetében, melyek 55 szabálytalanságokat okoznak a fésüfogak által való kontaktuszárásban. Ezen, az egymásra következő fésüfogaknak a kontaktuspálya alatt elfoglalt helyzetében fennálló egyenlőtlenségekel, egy a (7) fésüfogak fölé illesztett és ezeket mindaddig, míg rá 60 nem feküsznek a kointaktuspályára, pontosan egy vonalban kényszerítő (27) vezetősín alkalmazásával csaknem teljesen elkerüljük. Ezzel egyúttal azt is elérjük, hogy az ezen (27) vezetősínre fekvő fésű- 65 fogak, rázkódtatások folytán, nem jöhetnek rezgésbe, ami a szabályozót rázkódtatásokkai szemben való érzékenységétől megfosztja, tehát a fogak idő előtt való érintkezését az (1) kontaktuspályával meggá- 70 tolja. A (27) vezetősín, a (6) fésű két végén, (28) csavarok, (29) csavaranyák és (30) ellencsavaranyák segélyével van az (5) egykarú emelővel összekötve, úgyhogy a (27) vezetősín, fel- és lefelé való elö- 75 állításakor az egész (tí) fésűt magával viszi. Mint a 3. ábrán látható, az (1) kontaktuspálya, alsó oldalán, hosszirányában úgy van kivágva, hogy a (27) vezetősín a kivágásban szabadon elmozoghat. A (27) 80 vezetősín, a leírt foganatosítási példánál, az egyenestől eltérő és pedig egyik végrészén kissé lefelé hajló alakú, amint az az 1. ábrán látható. Ennek az a célja, hogy, amennyire csak lehet, arányosságot 85 hozzunk létre a (19) forgási pont lökete és az (1) kontaktuspályát érintő (kontaktust létesítő) (7) fésüfogak össz,szélessége közt, amire főleg az 1. ábrán báloldali (1) kontaktuspályarésznél van szükség. 90 Ha a szabályozót áramfejlesztőknél feszültségszabályozónak használjuk, akkor a (6) fésű rajzolt kontaktushdlyzete a gép üres járásának felel meg, a legnagyobb fordulatszámnál, míg a (15) elektromágnes- 95 fegyverzet löketének felső végén (4. ábrának megfelelő helyzet) valamennyi (7) fésüfog ráfekszik az (1) kontaktuspálvára, mely kontaktushelyzet a gép teljes terhelésének felel meg, a legkisebb fordulat- 100 számnál. Minthogy ebben az utóbbi konlaktushelyzetben a legnagyobb a fejlesztő áram, a (7) fésüfogaknak a (27) vezetősínre való egyenletes felfekvési nyomásánál azonban pl. az 1. ábrán baloldali legszél- 105 sőbb fésüfog kontaktusnyomása a legkisebb, ami pedig éppen ellenkező kellene hogy legyen, ezért a baloldalon lévő fésüfogak nyomásának fokozatos növelése céljából, a (27) vezetősínt a baloldalon meg- 110 felelően erősebben kell lefelé feszíteni, mint a fésű jobboldalán, hogy az elektromosan jobban- igénybevett, kontaktushelyeken nagyobb kontaktusnyomást kapjunk. A fésüfogak által az (5) emelőre gyakorolt 115 erők, a (19) forgásponlra vonatkoztatva, bizonyos, lefelé irányuló eredőt adnak. Ugyanebben az irányban csaknem állandó
