83174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés meleg hozzávezetésére és meleg elvonására rossz melegvezető anyagoknál

— 2 — szolgálnak. Itt a csatornák alsó részének szűkítésével elérjük azt, hogy a melegbevezetők azon nyílásainak betömődése, amelyek a csatornák szűkített alsó részé-6 nek összehajtó falaiban vannak elrendezve, el van hárítva, úgy hogy a szárítóanyagnak biztos kilépése a, szárítandó anyagba biztosítva van. Ott, ahol a melegnek közvetlen beve-10 zetéséről, különösen nagyobb melegmenynyiségek hozzá vetéséről van szó, mint pl. barnaszénnek száraz desztillálásánál, célszerű a fűtőcsatornáknak hosszúra nyújtott keresztmetszetet adni, akképpen, hogy 15 a magasság többszöröse a szélességnek. Ezáltal sikerül a fűtőszernek nagyon pontosan szabályozható módon való bevezetése. Ez éppen az, ami a barnaszénnek száraz desztillálásánál nagyon fontos, ktilö-20 nősen akkor, ha nemesített fűtőanyagnak a desztillátumok mellett való előállításáról van szó. Ha ti. i. a barnaszenet magas hőmérsékleten vetjük alá száraz desztillálásnak, úgy hogy az a tulajdonképpeni 25 barnaszén-kátrányt szolgáltatja, akkor a maradék poralakban széthulló szén, amely már az oltástól származó nagy víztartalmánál fogva csak bizonyos célokra használható. Ha ellenben a barnaszenet 80 akképpen desztilláljuk, hogy az gázokon felül csakis úgynevezett őskátrányt ad és azután a desztillálást megszakítjuk, akkor értékes, hosszú lángú, darabos, a szárazhűtés folytán vízmentes, kb. 6000 kaló-35 riájú tüzelőanyagot kapunk. A hőmérséklet határának betartása a száraz desztillálásnál azonban aránylag nehéz, mert bizonyos hőmérsékleten meglehetős élesen exotermikus reakció lép fel, amelyet ne-40 hezen lehet szabályozni. A száraz lepárlásnál tehát fontos a fűtőberendezést akképpen alakítani, hogy egyrészt az anyag minden részében egyenletesen felhevíttessék és másrészt az üzern-45 vezetés pontosan szabályozható módon kezünkben legyen. Az egyenletes áthevítés céljára való a szintén rétegesen kereszteződő fűtőcsatornák alkalmazása tetőalakú felső éllel és igen magas és keskeny ke-50 resztmetszettel. A vasból való kemenceakna nemcsak a külső felületén vesz fel meleget, hanem, amint említettük, fűtőharánt csatornákkal is el van látva, mert különben a nagy fűtőfelület nem volna: 55 elhelyezhető. A hőmérséklet pontos beszabályozására szolgál az a berendezés, hogy a fűtőlevegő hőmérsékletét hideg levegő hozzákeverésével szabályozzuk. A száraz desztillálás ezen módjánál továbbá fontos, hogy a nemesített maradé- 60 kot darabos alakban és minden oxidáció elhárításával, tehát égési veszteség elkerülésével kapjuk. Tudvalevőleg az erősen felhevített koksznak, amint az a lepárlási készülé- 65 kékből kikerül, hűtése vízzel történik. Az azonnali lehűtés barnaszénnél annál szükségesebb, amennyiben ez az anyag aránylag már alacsony hőmérsékleten a levegőn azonnal égni kezd. Sőt a barnaszén 70 lepárlásnál kapott grude-kokszot közvetlenül vízbe ürítik ki és amellett alkalmat adnak neki, hogy kb. 20% nedvességet fel" vegyen. Ez magában véve okszerűtlen és még inkább clZ SL félkoksznál, mert ezáltal 75 a fűtőértéknek tetemes csökkentését idézzük elő. Másrészt azonban a határolt száraz lepárlás félkoksza is, ha az 300°-nál magasabb hőfokkal jön ki a kemencéből, igen könnyen meggyullad a levegőn, mi- 80 nek folytán szükséges, hogy azt előzetesen lehűtsiik. Külső hűtés zárt edényekben levegőn való állás útján igen soká tart, még akkor is, ha magukat az edényeket is vízzel hűtjük. Azonfelül az §5 ilyen eljárás sok helyet, a vágányelrendezés, kocsik és azok fenntartása számára nagy tőkebefektetést és munkát igényel. Jobb már a végső hűtést valamely közömbös gáz, pl. oxigéntől megfosztott le- 90 vegő segélyével végezni. Ilyen kezelés útján sikerül, különösen ha az elhasznált levegőt vízzel mindig újra lehűtjük, a félkoksztól néhány perc alatt annyi meleget elvonni, hogy azután ki lehet azt tenni 95 a levegőnek. Ez az eljárás is meglehetős nagy kezelési költséget igényel és már a koksznak a kemencéből való kiürítésénél tetemes égési veszteség lép fel. Azonfelül elvész a koksz melege is. 100 A feladat megfejtésére itt ismét a jelen találmány alapgondolata használható fel, nevezetesen ebben az esetben a melegelvonást a kemencébe beépített, a fent leírt csatornákkal egyező, illetve azokhoz ha- t05 sonló alakú és pedig célszerűen kereszteződő helyzetű csatornák útján foganatosítjuk. E célból a legalsó kemencerészben azon a helyen, ahol a nyersanyagnak már megvan a kívánt félkokszminősége és 110 például 250—350°-nyi hőmérsékletet mutat. hűtőcsöveknek egymást keresztező több rétegét építjük be. amelyek közt a koksznak lefelé vándorlásában keresztül kell haladnia, mikor is melegét a hűtő- 115 csatornáknak, illetve az azokban keringő hűtővizeknek leadja. Ezen alsó kemencerész még célszerűen vízköpennyel lehet