83069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisméretű lyukakkal bíró vékony fémtastaek előállítására

Megjelent 1934. évi .julius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 83069. SZÁM. VII/i. OSZTÁLY. Eljárás kisméretű lyukakkal bíró vékony fémtestek előállítására. Pechkranz Rudolf mérnök Geneve. A bejelentés napja 1921. évi december hó 27-ike. Svájci elsőbbsége 1920. évi december hó 28-ika. Ez a találmány vékony fémtestek előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amelyekben kis méretű lyukak Fannak kiképezve, amilyenek a szűrő-, diafrag-5 maiemezek és különösen elektrolitikus cellák diafragmái. A 85226. és 87050. számú svájci törzsszabadalmi leírásból ismeretessé vált oly eljárás, amely szerint egy fémlemezben 10 kis bemélyedéseket képezünk ki, amelyeknek nagysága és elosztása az előállítandó test (lemez) lyukainak megfelel, e mélyedéseket szigetelő anyaggal töltjük meg, a lemezt úgy kezeljük, hogy a lemezen gal-15 vanoplasztikai úton lecsapott fémréteg könnyen leválasztható legyen, anélkül, hogy e kezelés következtében a lemez felületén az elektromosságot rosszul vezető réteg álljon elő, majd e lemezre galvano-20 plasztikai úton azt a fémet juttatjuk, amelyből a. készítendő testnek kell állni, végül ezt az említett lemezről leválasztjuk. Azonban a kísérleteikből kitűnik, hogy a mélyedésekben lévő szigetelő anyag lte-25 vés számú test előállítása után elhasználódik, illetve kiesik, úgy, hogy ez az eljárás költséges s így nem gazdaságos. Az említett hátrányt a találmánybeli eljárás szerint kiküszöböljük és pedig oly 30 módon, hogy miután a mélyedéseket szigetelő anyaggal megtöltöttük, galvanoplasztikai úton a lemezre fémből való bevonatot készítünk, amelynek vastagságát csekélyre vesszük emellett úgy já-85 runk el, hogy ez a bevon af

a mélyedésekben lévő szigetelő anyagot befedje anélkül, hogy a szigetelő anyag teljesen el legyen zárva, aminek az a célja, hogy a 45 50 szigetelő anyag a mélyedésekben rögzítve legyen és lehetővé váljék ugyanazt á le- 40 mezt nagy számú fémtest előállításánál felhasználni. Az eljárást egy példaképen vett foganatosítási alakban az alábbiakban ismertetjük. Azzal kezdjük, hogy egy fémből való lemez, pl. rézlemez mindkét oldalára kis bemélyedéseket készítünk ismert módon. A bemélyedéseket ezután megtöltjük szigetelő anyaggal, pl. lakkal, zománccal és pedig úgy, hogy a lemez min .két oldalát ezzel a szigetelő anyaggal bemázoljuk, majd pedig a lemezt csiszoló kövön az egyes bemélyedések közti részeire rakódoit szigetelő anyagból megtisztítjuk. 55 V'égül a szigetelő anyag esepjeit, umelyck pl. Vjd mm nagyságúak, a bemélyedésekben rögzítjük, úgy, hogy a lecsiszolás után elektrolitikus úton a lemezre tapt-dó niklrelborítást készítünk. Ez a nikkelréteg 60 vastagodva fokozatosan elzárja a lemez felületének nem vezető részeit, illetőleg azokat a részeket, ahol a lemezben a szigetelő anyagból való cseppek vannak. A bevonást azonban csak addig folytatjuk, 65 míg a mélyedéseket, amelyekben az említet szigetelő cseppek vannak részben, de nem egészen elzárjuk. A nikkel bevonatot a következőkben ismertetett célból oxidáljuk. 70 A lemezt ezután elektrolitikus fürdőbe helyezzük és az áram révén a lemezre fémbevonatot készítünk, ahol a lemezen nincs szigetelő anyag, mimellett a fentebb említett oxidréteg ezt nem gátolja. 75 Ha ez megtörtént, a lemezt kőm;ven 7

e-