82944. lajstromszámú szabadalom • Száraz elem
Megjelent 1934. évi július hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI |||j|p 8ZARADALM I SZABADALMI LEÍRÁS 82944. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Szárazelem. Dr. Urbasch Ottokár elektrotechnikus Wien. A bejelentés napja 1920. évi december hó 21-ike. Ausztriai elsőbbsége 1919. évi december hó 28-ika. A találmányt új szerkezetű szárazelem képezi, mely egyik foganatosítási alakjában Leclanché-elemhez hasonlóan lehet kiképezve. 5 A mellékelt rajzon a szárazelem példaképen Leelanehé-elem alakjában van feltűntetve és pedig az 1. ábrán függőleges metszetben, a 2. és 3. ábrán pedig az 1. ábra A—A vo-10 nala szerint vett vízszintes metszetekben. Az elem pozitív sarkát az (1) depolarizáló massza képezi, mely egy vagy több, az áram levezetésére szolgáló (2) betétet zár körül ós egy vagy több tartályszerű 15 (3) üreget képez, melyben, illetve melyekben a (4) elektrolit és a negativ pólus, pl. az (5) cinkpólus foglal helyet. Az elemet kívülről a pl. paraffinozott vagy lakkozott papírból készült (6) szigetelő burkolat 20 zárja körül. A 2. ábrán egykamrás, a 3. ábrán többkamrás elemnek az 1. ábra A—A vonala mentén vett vízszintes keresztmetszete látható. Az (1) masszát a (3) üregek annyi részre osztják, hogy az üre-25 gek falai oly vastagságúak legyenek, hogy a barnakő egyenletes kihasználása lehetővé váljék. Ezáltal tetszőleges nagyságú, egyenletesen dolgozó szárazelemeket sikerül előállítani, i'igy hogy ez a fontos mű-80 szaki feladat kedvező megoldásra talál. Az (1) depolarizáló masszának szükséges alakját ismert módon azáltal adhatjuk meg, hogy az elektrolittel megnedvesítve, magokat tartalmazó formákba sajtoljuk 35 vagy csömöszöljük és ezután megszárítjuk. Munkát takaríthatunk meg azáltal, hogy a masszát oly formákba sajtoljuk vagy csömöszöljük, melyek annak külső alakját állapítják meg és melyek a (6) burkolatot 40 tartalmazzák, mire a formált masszába nagy nyomás alatt ékalakú töviseket sajtolunk, oly célból, hogy a (3) elektródaüregeket előállítsuk. A leírt eljárással nagy szilárdságú ós fajsúlyú depolarizáló masszákat kapunk, ami az elsőnek emlí- 45 tett eljárással szemben térfogategységenként nagyobb elektromos telejsítményt eredményez. Az áramot az (1) depolarizáló masszából ismert módon egy vagy több a masszába 50 sajtolt szénpálcával vezethetjük el. Előnyösebb azonban, ha az áram elvezetésére a (2) képlékeny masszát alkalmazzuk, mely szén- vagy grafitporból vagy a kettő keverékéből, továbbá egy vizet (elektroli- 55 tet) taszító anyagból (paraffin, földi viasz, szurok stb.) áll. Ezen képlékeny áramlevezetőket előnyösen az (1) depolarizáló masszával együtt a formába csömöszöljük, ami által 60 a két massza jó összekötését érjük el. Az áramlevezetőkbe továbbá a (7) fémbetéteket ágyazhatjuk (1.—3. ábra), melyeknek a depolarizáló masszával való érintkezését a (9) szigetelőgyűrűk akadályozzák meg. 63 A (7) fémbetétekhez drótokat forraszthatunk, melyek segélyével több elemet teleppé köthetünk össze. A depolarizáló massza áramlevezetőit az elemből kinyúló elnkpólusvégekkel közvetlen érintkezésbe 70 is hozhatjuk, oly célból, hogy az elemeket forrasztás nélkül teleppé kapcsolhassuk össze, ami által az egyes elemeknek könynyű kicserélését tesszük lehetővé. A képlékeny masszáknak alkalmazása az áram- 75 nak a szivacsszerű depolarizáló masszából való elvezetésére lényeges haladást jelent. Míg eddig az áram leszedésére szénpálcákat használtak, melyek a depolarizáló masszával nagy felületen érintkeztek, sőt 80
