82798. lajstromszámú szabadalom • Szűrőelektóda
Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82798. SZAM. — VII/2. OSZTÁLY. Szűrőelektróda. Plauson's Forschungsinstitut Ges. m. b. H., Hamburgban. A bejelentés napja: 1921. évi március hő 29-ike. Németországi elsőbbsége: 1918. évi július hó 5-ike. A találmány tárgyal különböző elektrokémiai reakciók foganatosítása, különösen organikus anyagok elektrokémiai átalakítására alkalmas új elektróda. 5 Korábbi szabadalmakból már ismertté váltak az olyan elektródák, melyek bizonyos likacsossággal birtak, de nagyobb nyomásnak ellenállni nem birtak. A következőkben ismertetendő új elek-10 troda lehetővé teszi, hogy valamely gázalakú, folyós vagy szilárd emulgált elektrolyt az elektróda nagy felületével benső érintkezésbe jusson s egyidejűleg keveredjen azon reagensekkel (gázok stb.), 15 melyekkel az elektrolytnak esetleg reakcióba kell lépnie, vagy a kivánt reakciót gyorsító katalysátorokkal, még pedig azáltal, hogy az elekrolyt fokozott vagy csökkentett nyomás mellett a likacsos 20 szűrőelektrodán át-1 szíva tik vagy sajtoltatik. Ismeretes, hogy különösen szerves anyagok elekrokémiai előállítási módszereinél zavaró mellékreakciók lépnek fel, 25 melyek a termelést csökkentve, a nagyipari alkalmazást meggátolják. Ezen zavaró mellékreakciók oka rendszerint az elektródák tökéletlen szerkezete volt, melyen az eddig megjelent sza-30 badalmak szerkezetei nem sokat segítettek. Eddig ugyanis az elektrolytikailag kezelendő anyagok összmennyiségéből mindig csak azon részek jutottak az elektrokémiai behatás alá, melyek köz-35 vetlenül érintkeztek az elektródával. Ha magas termelést kell elérni, akkor arról kell gondoskodnunk, hogy a feldolgozandó anyag minden részecskéje érintkezésbe jöjjön az elektródával. A gyakor-40 latban ezt eddig rendszerint keveréssel igyekeztek elérni. Ennek azonban az a hátránya, hogy a már képződött termékek továbbra is alávettetnek az áram behatásának s ezáltal tovább módosulnak, melynek következtében nem kivánt ter- 45 mékek is képződnek s áram- és anyagveszteségek lépnek fel, melyek az eljárást költségessé teszik. Az elektrolytban közvetlenül nem oldódó anyagok elektrolyzésénél az eddig ismert 50 módszerekkel az elektróda felülete és az anyag közti valóban benső érintkezést vagy egyáltalán nem, vagy csak igen körülményesen lehetett elérni. A jelen találmány szerint az áram tö- 55 kéletesebb kihasználását s az elektródafelület nagyobb hatékonyságát érjük el azáltal, hogy a kezelendő anyagokat egymagukban, ' vagy az elektrolytban elkeverve, oldva, vagy emulgálva, belülről kí- 60 felé szorítjuk az áramot vezető, többékevésbé likacsos, hengeres elektródán át s eközben vetjük alá az áram behatásának. Ezáltal az eddig ismert elektródákkal 65 szemben a következő előnyöket érjük el: a) A feldolgozandó anyag minden molekulája belső érintkezésbe jut az elektródával, mert kisebb vagy nagyobb nyomással belülről sajtoltatik vagy szivatik ke- 70 resztül az elektróda pórusain; b) nemcsak folyós, hanem nehezen vagy egyáltalán nem oldható anyagok (emulgált állapotban), valamint gázok is jó eredménnyel elektrolyzálhatók; 75 c) nem vezető anyagok is kezelhetők a likacsos elektródán elektrolytikusan képződött oxygénnel, hydrogénnel vagy egyéb ionnal;