82584. lajstromszámú szabadalom • Áramszámláló pausáledijszabáshoz

Megjelent 1934. évi november hó 2-án. - • • -- -T-'-- • • MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82584. SZAM. — VÍI/c. OSZTÁLY. Áramszámláié pausálé díjszabáshoz. Compagníe Internationale D'Electricité Société Anonyme cég Liegeben. A bejelentés napja: 1913. évi május hó 30-ika. Elsőbbsége: 1912. évi május hó Sl-ike. Az elektromos energiának pausáledíjszabás szerint való számítása általában azzal az előnnyel jár, hogy a fogyasztó számára a számítás egyszerűsbíttetik, ami 5 által viszont a központ az előfizetők számának növekedését éri el, egyúttal azonban úgy az áramfejlesztőtelep, mint a fogyasztó részéről is fokozódnak az ezen rendszerrel szemben támasztott jogos ké-10 telyek. Egyrészt a pausáledíjszabás a központ számára csak akkor kedvező, ha a világítás óraszámát és az energiafogyasztást előre pontosan meg lehet határozni. Ellenkező esetben a fogyasztó az áramot 15 a központra nézve csaknem mindig kevéssé gazdaságos módon használja. A fogyasztóra nézve a pausáletarifa ezzel a hátránnyal jár, hogy a díjak a különböző előfizetők között nem oszlanak meg pon-20 tosan a tényleges energiafogyasztás mértékében és a gazdaságos fogyasztó kénytelen az áramot kevésbé gazdaságosan használó előfizető díjait fizetni. Egy további nehézség abban áll, hogy a pausále-25 díjszabás határait csak a központtal való előzetes megállapodás alapján lehet túllépni. A pausáledíjszabás hátrányainak elkerülésére ajánlották már a pausálét túllépő 30 áramnak külön számláló által való feljegyzését olyképpen, hogy a számításhoz a fogyasztás árát két részre osztották, melyek egyikét a pausálefogyasztás képezi és olcsón volt számítható, míg a pausáledíjsza-35 bás maximumát túllépő fogyasztás árát aránylag drágán számították. Ez a mód azonban a pausáledíjszabás kérdésének még nem adja a tökéletes megoldását, amennyiben azzal a hátránnyal jár, hogy a maximum túllépése után a fogyasztónak 40 a pausáledíjszabás maximumának megfelelő értékét kétszeresen kellett megfizetni, míg másrészt a fogyasztó által való árampazarlást nem lehet megakadályozni. A találmány tárgya oly elektromosság- 45 számláló, mely a pausáledíjszabás kérdését úgy a fogyasztó, mint a központ szempontjából kielégítően oldja meg. A találmány tárgyát képező elektromosságszámláló oly szerkezetű és működésű, hogy ha 50 a fogyasztás pausáledíjszabás maximuma alatt vagy felett van, a számláló a maximális érték- és a tényleges fogyasztás különbségét jegyzi fel, míg ha a fogyasztás a pausáletarifa határán van, semmiféle 55 feljegyzés nem történik. A tényleges fogyasztás és a pausálehatár különbségét célszerűen két számlálómű jegyzi fel, melyek egyike a maximum alatti, másika pedig a maximum feletti értékeket jelzi. 60 Lehet továbbá az előfizető által ténylegesen fogyasztott áramot is feljegyezni, hogy úgy a fogyasztó, mint a központ érdekei megóvassanak. A maximumot túllépő értékekből csakis az a rész jegyez- 65 tetik fel, mely a maximumnál több és a központnak költséges, míg azzal, hogy a szerződésileg megállapított energiamenynyiségből fogyasztatlanul maradt rész is feljegyeztetik, a fogyasztót arra lehet 70 késztetni, hogy az árammal a központ érdekében gazdaságosan bánjon, mert a központ a fogyasztónak a pausáleérték egy részét megtérítheti, amennyiben a nem fogyasztott energiáért csak a szén árát 75 veszi számításba, úgyhogy az előfizető a tényleg fogyasztott energiát olcsón kapja, míg a központnak a tényleges érték térít-