82517. lajstromszámú szabadalom • Falra fektetett és erősített konzolszerű építőállvány

_ Megjelenik 1934. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 82517. SZAM. — VIIl/a. OSZTÁLY. Falrafektetett és eró'sített bonzolszerű építőállvány. Forbáth Ernő építész, Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi február hó 23-ika. > Az épület főfalainak felépítésére eddig faállványokat használtak, melyeknél a földbeásott hosszú fagerenda, (londina) és a mellé erősített oszlopok főszerepet 5 játszottak és melyeknek az épület befeje­zéséig, noha már a felsőbb emeletek ké­szek voltak, a földben, illetve az épülete­ken kellett maradniok, ennélfogva azokat máshová használni nem lehetett. 3 A fa ma igen drága és nagyon nehezen szerezhető be, és könnyű romlandósága miatt még kevésbé racionális a használata. Azért a londináknak kiküszöbölésével, londina nélküli építőállványt kell hasz-5 nálni, melynek főcélja, hogy az állvány olcsóbb és többször felhasználható legyen, ezáltal az építkezés is olcsóbbá váljék. Háború előtt erre nem igen volt szükség, mert a fában való takarékoskodásra szük-3 ség nem volt, olcsósága és könnyen besze­rezhetőségénél fogva, minden más állvány­faj és mód drágább volt. A most megvál­tozott időben ezen előnyök mind elesnek és újabb és olcsóbb építési állványokról 5 kell gondoskodnunk. Az építő-állvány lényege: az 1. ábra szerint (2) főfalra (1) vas, vagy fageren­dát fektetünk, melynek egyik vége 1—3 méterre a falból kinyúlik, a fal másik ol­) dalán átnyúló végét pedig (3) vasrudak­kal, kötelekkel, láncokkal, fagerendákkal, vagy más alkalmas módon lekötjük, le­horgonyozzuk, miáltal a gerenda, ha rá állványt, illetve terhet teszünk, fel nem 5 borulhat. Ez a lekötés, miután újonnan építendő épületnél, ahol mennyezetek stb. még nem készek, más alkalmas hely nincs, az állványt tartó főgerenda alatt lévő fal­ban már előre lehelyezett (4) tartókra ) történik. A tartóknak kiugrása a rajta lévő teher, és a követelt biztonságtól függ, hogy a lekötéssel mily mélyre kell lemen­nünk, 1—2, vagy 3 emelettel lejjebb, azaz, hogy mennyi falat, illetve mennyi falsúlyt kell nekünk igénybevenni, azaz lekötni, 45 hogy az igénybevett és lekötött fal súlya teljes biztonsággal ellensúlyozza az áll­ványt és a rajta lévő terhet. A vasrudak itt igen ió szolgálatot tesznek, mert a vas­rúd húzási igénybevétele a vasrúd mére- 50 teihez képest igen nagy. A földszinti falakat a rendes módon a földre állított állványok segítségével ké­szítjük. A kész földszinti egyenfalra, (gleichni) fektetjük a főtartót, amelyet a 55 földszint alatti falban alapfalba, pince­falba, vagy földbe vert cölöpökre) elhe­lyezett kisebb (4) tartókra lekötjük. Az állványtartók tetszés szerinti távolságra egymástól elhelyeztetnek, azokra fektet- 60 jük (7) padlókat és a tartó végére felerő­sítjük a (8) korlátot. Ha bizonyos magasságú, vagy ha az egyik emelet magasságú fallal készen va­gyunk, akkor a tartót kivesszük és ezt a 65 már elkészített új emeleti fal tetejére, mint előbb, elhelyezzük, a kivett gerenda helyére pedig rövidebb (4) gerenda-dara­bot helyezünk és befalazással, kiékeléssel, vagy másképpen, kicsúszás ellen biztosít- 70 juk és erre a rövidebb tartóra lekötjük a (3) vasrúddal a fölötte lévő főtartót. Szük­ség esetén nemcsak az alsóbb emeletre, hanem egy-két emelettel lejjebb elhelye­zett (4) rövidebb tartókra folytatjuk a 75 (3) vasrudakkal a lekötést. Ezzel az eljá­rással néhány hosszabb és néhány rövi­debb tartóval és kellőszámú vasrúddal célszerűen és gazdaságosan felépíthetjük az épület összes főfalait. 80

Next

/
Thumbnails
Contents