82516. lajstromszámú szabadalom • Javítás mechanikai kalapácsokon

Megjelent 1934. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82516. SZÁM. — XVI/D. OSZTÁLY. Javítás mechanikai kalapácsokon. Det Tekniske Forsogsaktieselskab cég Ordrup-ban (Charlottenlund mellett, Dánia.) A. bejelentés napja: 1931. évi március hó 26-ika. Dániai elsőbbsége: 1920. évi szeptember hó 15-ike. A mechanikai kalapácsok (tetszőleges !ajtájú ütőszerkezetek) lényegileg négy, i mellékelt rajz 1. ábráján vázlatosan jelsett részből állanak és pedig: az (M) szerszámból (vésőből, szegecsfejekhez való ídorból vagy másefféléből), a (G) tokból, ímelyben (A)-nál az (M) szerszám vezetődik, a (B) verőfejből, mely a tok belsejében ide-oda mozog és az (M) szerszámra /aló felütődéssel a benne felhalmozott energiát a szerszámmal közli és végül a hajtószerkezetből, mely a hajtás módja (sűrített levegő, villamosság, centrifugális erő stb.) szerint változik. Az (A) vezeték és az (M) szerszám között, vagy ha tz el van távolítva, az (A)-nál lévő teljes nyíláson át már most könnyen hatolhatnak be a tok belsejébe por, forgácsok vagy káros gázok és a tok belsejében lévő mechanikai vagy elektromos részeket, valamint a kenőanyagot károsan befolyásolhat ják. Maga a kenőanyag (A)-nál kifolyhat, ami különösen akkor kellemetlen, ha a verőfejct a hajtószerkezettel együtt szabadon működtetjük a kenőanyagban, vagyis a tok üregét kenőanyaggal egészen vagy részben megtöltjük. A tapasztalat szerint az ütések folytán a szokásos szerkezeti kiképzéseknél, még az (M) és (A) részek közötti aránylag jó tömítés mellett is a kenőanyag kihajtatik. Ezen nehézségek elkerülése végett a találmány szerint a tokot lehetőleg teljesen elzárjuk és pedig oly módon, hogy mindamellett a verőfejben felhalmozott energia a szerszámra átvivődjék. Ezt azzal érjük el, hogy a szóbanforgó átvitelt nem közvetlenül, hanem oly közbenső rész útján foganatosítjuk, mely a tokfal egy részét alkotja, de eléggé utánengedő arra, hogy 40 a lökést továbbadja. A mellékelt rajz 2. ábráján ez a közbenső rész (Z)-vel van jelölve és e foganatosítási alaknál dugattyú alakjában van kiképezve, mely (A)-nál be van tömítve. 45 Tökéletesebb elrendezést mutat a 3. ábra. Itt a tokfal gyakorlatilag véve egyáltalán nincs megszakítva. A (Z) közbenső rész ugyanis a tokfalba beszerelt (N) membránnak egy részét alkotja, mely 50 membrán eléggé utánengedő arra, hogy a (B) verőfej kifejtette ütést az (M) szerszámra átvigye. Itt az ütés energiája hasonló módon vitetik át a szerszámra, mint egy telefonnál, mely a teljesen elzárt belső 55 szerkezetből kifelé vezetendő hangrezgéseket membrán útján viszi át a levegőre. A 3. ábra szerinti membrán tetszőleges utánengedő anyagból, pl. fémből, gumiból, bőrből stb. készülhet. A membránt, mint 60 ilyent, nem kell minden esetben szerkezetileg megoldani. Ugyanis maga a tok is működhet közbenső rész gyanánt; ha a tok fala az illető helyen eléggé vékony, úgy ezzel is bekövetkezik a membránhatás. 65 Vastagabb fal esetén a tok rugalmatlan közbenső részt alkot; ez a megoldás bizonyos körülmények között különösen fontos lehet. Határeset gyanánt a közbenső részt az 70 (M) szerszámmal összeköthetjük, amint azt a 4. ábra jelzi. A közbenső részt pl. kicserélhetően csavarhatjuk fel, vagy rászorítás útján, avagy bármely más módon egyesíthetjük az (M) résszel, ennek azon- 75 ban membrán esetén szerkezeti okokból