82515. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai kalapács
Az (A) és (B) excenterek tömegei a tulajdonképpeni (W) „ellökősúlyt" anynyira támogatják, hogy a (W) rész, mint külön test, majdnem vagy teljesen elhagy-5 ható. A felsoroltakon kívül még nagyszámú olyan kinematikai eszköz van, amelyek a (W) és (V) részek közötti viszonylagos mozgás létesítésére tekintetbe jönnek; 10 ilyenek a bolygókerekes hajtóművek, csuklós hajtókarok és máseffélék. Ezek olyannyira ismeretesek, hogy külön ismertetésük felesleges. A 8. ábrán látható helytálló (R) tengely alkalmazása, mely 15 a kalapácsfej két (Z) ágát egymással mechanikailag összeköti, nagyfontosságú az ütőtest szilárdsága, de még inkább a járófelületeken való jó működés biztosítása szempontjából, mivel a forgórész a fel-20 lépő nyomások és lökések alatt a helytálló tengelyhez jól igazodik. Forgótengely és helytálló csapágy esetén ez a jó alkalmazkodás nem következik be. A kenőanyag hozzávezetésére való tekintettel és súly-25 csökkentés céljából, mely az ütőerő fokozása szempontjából fontos, az (R) tengelyt célszerűen vékonyfalú cső gyanánt képezzük ki. A 14—17. ábrák oly foganatosítási ala-30 kot mutatnak, amelynél a forgattyú és tolórúd (A1 , A2 ) és (B1 , B2 ) excenterekké váltak és a (W) súlytömeg az (A) és (B) részekbe helyeztetett. Az (A1 ) és (A2 ) részek hajtása az excenterek között elren-35 dezett (E) fogaskerekes hajtómű segélyével történik. A (B1 ) és (B2 ) excenterek a keresztalakú (E1 ) kulisszák hatása alatt, amelyekben az (E2 ) karok segélyével a (B1 , B2 ) részeken megerősített (E3 , 40 E4 ) vezetőcsapok vagy vezetőgörgők csúsznak, arra kényszerülnek, hogy az (A1 , A2 ) részek körüli forgást végezzenek. A 17. ábra szerinti helyzetben a (B) excenter 45°-kal forgott tovább. A kulisszák 45 helyett a (B) részek mozgását bolygókerekes hajtóművek vagy hasonló kinematikai eszközök segélyével is biztosíthatjuk. Itt az excenterek lebegve forognak a 50 helytálló (R) tengelyen. Ezáltal a (V) kalapácsfejen tartószerv gyanánt alkalmazandó, némely esetben nehezen foganatosítható villás szerkezetet elkerüljük, a súlyt csökkentjük és ezzel az ütőerőt fo-55 kozzuk s az (R) tengely hajlítási igénybevétele nélkül vezetjük tovább az ütőerőt a felütődés helyéhez. Ekkor azután a (B) excenterek körvonalainak természetesen nem kell többé köralakúnak lennie. Lényeges a súlypont excentricitása, mindkét 60 excenter alakjára nézve pedig fontos az, hogy közös súlypontjuk a végállásokban lehetőleg távolra legyen helyezve. Kívánatos, hogy a középállásban ezen közös súlypont lehetőleg pontosan a kalapácsfej 65 középtengelyében legyen. Ekkor az ezen hatásos irányra merőleges mozgáskomponensek ugyan „holt" komponenseknek, sőt bizonyos esetekben károsaknak minősítendők, sok 70 esetben azonban szerkezetileg egyszerűbb alakokra teszünk szert. Ha a (B) tolórudat elhagyjuk és a (w) testet a forgattyú végére helyezzük, úgy a (W) rész a (V) részhez képest kört ír le. Ha a 12. 75 ábrán valamely pillanatban (v) a (w) tömegsebességét jelenti, úgy ennek a tömegnek a (v1 ) hasznos komponense és a (v2 ) „holt" komponense van. Ugyanazon irányba esnek a gyorsító erők, amelyek- 80 nek holt komponenseit vezetékkel kell felfognunk. Azáltal, hogy a 13. ábra szerint két egymással szembenjáró azonos lendítőnyomatékkal bíró (W1 ) és (W2 ) súlyt rendezünk el, elérjük azt, hogy 85 a holt erőkomponenseknek a (V) részre gyakorolt hatásai egymást minden pillanatban ellensúlyozzák. Ezek azonban mint csapágyterhelések mindenesetre még mindig fennállanak. 90 A hajtásra a legcélszerűbben megfeszített rugót (a 3. és 8. ábrák szerint (Y) rugót) alkalmazunk, amelyet mótor segélyével vagy kézzel állandóan vagy időszakosan felcsavarunk. Ha azt akarjuk, 95 hogy a forgási sebesség állandó maradjon, úgy a hajtómű erősen ingadozó meghajtási forgatónyomatékot igényel, mely a (W) tömeg (4—6. ábrák) gyorsításának foka szerint változik és az emelő, 100 valamint az ütő félperiodusnál is különböző. Közvetlenül az ütés után az erőszükségletnek igen magas csúcsa áll be, ami a megelőző hirtelen energiaelvonásnak felel meg. Ez a körülmény a fogaskere- 105 keket és tengelyeket esetleg veszélyezteti. Ha azonban a szerkezetet az órákhoz hasonlóan rugó segélyével hajtjuk meg, úgy ez a rugó, szögsebessége tekintetében anynyira utánenged, hogy veszélyes lökéseket 110 elkerülünk. A hajtótengely közvetlenül az ütés után, a (V) kalapácsfej nyugalomba jutását követőleg fog a leglassabban forogni. Ezután annak szögsebessége fokozatosan növekedik, míg végül az a kala- U5 pácsfejben való munkafelhalmozás folyamatának végén messze túlmegy a közepes sebességen és pedig az ütés pillanatában
