82495. lajstromszámú szabadalom • Szerkezetfogó vashulladék, esztegaforgácsok és más effélék megradagására és továbbítására

Megjelent 1934. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82495. SZÁM. — V/f. OSZTÁLY. Szerkezet térfogó vashulladék, esztergaforgácsok és máseffélék megragadására és továbbítására. Moll Hermann mérnök, Rasselsteinben. Neuwed m. (Németország. ) A bejelentés napja: 1921. évi június hó 13-ika. A szokásos emelő mágnesek, amelyek jórészt merev kapcsolat nélkül vannak felfüggesztve és vízszintes vonzófelülettel ellátva, térfogó anyagnak, mint pl. vas-, 5 forgácsoknak és esztergaforgácsoknak megragadásánál és továbbításánál nem mutatnak elegendő teljesítőképességet, mivel egyrészt a megemelendő anyag egyes részei túl rövidek arra, semhogy 10

a mágnes mindkét sarkához szorulhassanak oda és így az erővonalaknak a legnagyobb mértékben ellenállásmentes utat nyújthassák; másrészt azonban az emelőmágneshez odatapadó felületek is igen 15

kicsinyek, úgyhogy ezen körülmény folytán is beáll az a hátrány, hogy az egyes részecskék tapadási felületein átáramló erővonalak túl csekélyek maradnak arra, hogy a megemelendő anyagra a szükséges 20 vonzóerőt fejtsék ki. Az említett, eddigelé szokásos emelőmágnesek hiányos teljesítőképessége továbbá még arra a körülményre is visszavezetendő, hogy a megemelendő anyag (hulladék, esztergaforgá-25 csok és máseffélék) egészben oly erősen tapad egymásban, hogy az esetről-esetre megemelendő mennyiséget aránylag nagy energia reáfordításával kell a felrétegezett anyagból kiszakítani. 30

Ezen, a kifogástalan üzemre kedvezőtlen körülmények okozta tökéletlenségeket küszöböli ki a jelen találmány, amely szerint az emelőmágnest arra az esetre, amelyben annak térfogóanyagokkal kell 35 dolgoznia, oly kapaszkodószerkezettel látjuk el, mely az emelőmágnesen elrendezett keretből és erre felerősített oly kapaszkodókarokból áll, amelyek "a bekapcsolt elektromágnes felhúzása alkalmával egymásfelé közelednek és ezzel a térfogó- 40 anyag oly részeit is, amelyeket a mágneses vonzóerő egymagában nem ragadna meg és nem tartana, megragdják és fogva tartják. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá- 45 nak példaképpeni foganatosítási alakja vázlatosan van feltűntetve. Az 1. ábra a szerkezet oldalnézete, a 2. ábra annak részleges felülnézete. Az (a) elektromágnes, mely a (b) daru- 50 kötélre van felfüggesztve, a (c) rudak, valamint az (m) és (n) gyűrűk alkotta vázon belül függélyes irányban eltolhatóan van elrendezve. A (d) rudaknál fogva, amelyek a (c, m, n) váz stabilitá- 55 sának fokozására is szolgálnak, a váz a felhúzott (a) elektromágnesre fekszik fel. A (c, m, n) váz alsó végén megfelelő számú (f) kapaszkodókar van (e) csapok körül elforgathatóan felszerelve, mely 60 karok a (g) emeltyűrészekkel merev egészet alkotnak. A (g) emeltyűk a (h) hasítékok segélyével az (i) vaslemezzel vannak csuklósan összekötve, minek folytán a vaslemezek a (c, m, n) vázon belül való 65 függélyes eltolása válik lehetővé. A (k) ütközők, amelyekhez az' (f) kapaszkodókarok szorulnak, az (i) lemez függélyes eltolhatását és ezzel az (a) mágnes eltolását is a (c, m, n) vázon belül 70 lefelé határolják. A feltűntetett foganatosítási alak működési módja a következő: A (b) darukötélen függő, árammente3 elektromágnes leeresztésekor, ennek a 75 rajzon szakadozott vonalakkal feltűntetett