82453. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú megszakítőkészülék

Megjelent 1934. évi november hő 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82453. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Erősáramú megszakító készülék. Paul Márton, mérnök Bremen. A bejelentés napja: 1921. évi augusztus hó 23-ika. Németországi elsőbbsége: 1921. évi augusztus hó 10-ike Ismeretes már erős villamos áramok­nak villamos kapcsolóknál oly módon való megszakítása, hogy az árammegszakítási hely elektrolitba merül. Ekkor az áram 5 az árammegszakító helynek az elektrolit­ból való kiemelkedése arányában a nö­vekvő ohmikus ellenállás folytán leféke­ződik, úgy hogy a megszakító helynek az elektrolitból való teljes kiemelkedésekor 10 már csak csekély áramok keringenek, amelyek már most majdnem teljesen szikramentesen szakadnak meg. Itt a szikramentes megszakítást elősegíti az a körülmény, hogy a folyadék a valamely 15 hosszabb szikraköz fenntartásához szük­séges hőmérsékletet fel nem veheti. A jelen találmány lényege már most ezen jelenségeken alapuló erősáramú meg­szakító készülék. Míg a gyakorlatban 20 eddigelé a higanysugaras megszakítók stb. segélyével csak kisebb, legfeljebb né­hány ampérenyi áramok voltak megsza­kíthatok, addig a találmány szerinti meg­szakító alkalmas kivitelben több száz 25 amperig menő áramoknak másodpercen­ként több-százszor való ritmikus megsza­kítását teszi lehetővé. Ez a megszakító készülék, legegysze­rűbb foganatosítási alakjában, két, az 30 áramkörbe kapcsolt oly elektródából áll, amelyeknek egyike nyugvó helyzetben merül valamely elektrolitba, míg a másik ebbe az elektrolitba ritmikusan bemerül és abból kiemelkedik, miáltal az áram 35 ugyanazon ütemben záródik, illetve meg­szakad. Ahelyett, hogy csupán az egyik elektróda merül be, illetve emelkedik ki ütemszerűen az elektrolitból, mindkét elektróda is végezheti ezt az ütemszerű 40 mozgást, minek folytán a kiemelkedés alkalmával az áramot lefékező hatás meg-50 kétszereződik. Az elektródák ütemszerű bemerülését és kiemelkedését az elektró­dáknak egyenletes ide-oda járó mozgása ré­vén foganatosíthatjuk, aholis ezt a moz- 4.r gást pl. valamely erőt szolgáltató forgó tengely felől forgattyús hajtómű segélyé­vel vezérelhetjük. Célszerűbb a megszakító elektródát az elektroliton kívül fekvő és ezen elektrolittal szemben szigetelt tengely körül egyirányban forgatni. Ily elrendezés­nél a forgó elektródát két vagy több, a forgási tengely körül szimmetrikusan el­rendezett karra oszthatjuk fel, olymódon, hogy az említett tengely körül való egyet- 55 len fordulat alatt két vagy több áramzá­rás és árammegszakítás következik be. A forgó elektródához való áramhozzáveze­tés egy, illetve igen nagy áramerősségek esetén több oly kefe segélyével történik, 60 amelyek a forgási tengellyel szilárdan összekötött csúszógyűrűvel érintkeznek, mely viszont az elektródával van vezetően összekötve. A forgási tengelyt célszerűen elektromotorral hajtjuk. E megszakító készüléket akár egyen­áramhoz, akár váltóáramhoz alkalmazhat­juk. Váltóáram esetén szikronmótor al­kalmazásával az áramgörbének mindig meghatározott részeit metszhetjük ki. Hogy a megszakítónak belső ellenállása lehetőleg csekély legyen, szükséges, hogy az elektrolitban nyugvó elektródát a forgó­elektróda működő felületéhez lehetőleg közel hozzuk és ehhez simuló alakkal lát- 75 juk el. A forgó elektródát akként képez­hetjük ki, hogy annak a folyadékon át­csapódó áramvezető kontaktusfelülete vagy a forgási tengelyével párhuzamosan vagy a forgás síkjában feküdjék, aholis 80 a nyugvó elektróda síkja megfelelő hely­zetet foglal el. Hogy az elektródáknak 65 70

Next

/
Thumbnails
Contents