82436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartós fonható rézoxidammóniák cellulozaoldatok előáll1tására cukorfélék felhasználásával
radó nyálkamassza jelentékenyen csökkenti. A fonalak szilárdsága is sokat szenved azáltal, hogy a 35%-nyi burgonyaszirup molekulái a kicsapatásnál betoko-5 zódnak a sejtanyag molekulái közé. A cukornak azonban egyáltalában nem szabad, hogy fizikai alkatrészét képezze a készfonálnak, hanem tiszta cukorhydrátból kell hogy álljon. Teljesen elhibázott dolog 1° tehát a cukrot nagyobb mennyiségben alkalmazni, minthogy ekkor csak káros ballasztként hat a fonóoldatokban. Csak ma tűnt ki világosan, hogy a cukornak kizárólag csak vegyi hatást kell 16 kifejtenie éspedig két, alapjában különböző irányban, ami a jelen találmány lényegét képezi. Az első hatás a rézsónak és a sejtszövetnek redukciójában áll, amelyek mind-20 ketten a fonóoldatok előállításánál erősen hajlanak az oxidációra. Ha ez utóbbit meggátoljuk, akkor a rézoxidnak ammoniakban való oldhatósága jóval nagyobb, a cellulóza oldódása megfelelően gyorsabb 25 és tökéletesebb, a fonóoldat pedig tartósabbá válik. A kívánt hatás elérésére azok a cukorfélék alkalmasak, amelyek már igen kicsiny mennyiségben is normális hőmérsék-30 létnél erősen redukálóan hatnak. Ezek a szőlőcukor csoportjába tartoznak, hexozák, glukozák vagy monossacharidák, amelyek valamennyien a C,H1 2 0,; képletnek felelnek meg. Közöttük 35 viszont legalkalmasabb a keményítőcukor és az invertcukor. Az utóbb említett cukorfélékből elegendő már 14% (egynegyed százalék) is a cellulozasúlyra számítva, hogy erőteljes 40 és kielégítő ellenhatást érhessünk el a rézsó oxidáció-törekvése ellen a fonóoldatok előkészítése közben. Ilyen oldatok aránylag nagy hőmérsékletet bírnak el és igen tartósak, ha zárt edényben őriztetnek. 45 Ellenben az ilyen oldatoknak fonállá való feldolgozásánál és a belőlük készített fonadék tulajdonságai tekintetében nehézségek mutatkoztak. A rézsónak és sejtszövetnek keményítőcukor segélyével való 50 redukciójával velejár egy vízleválasztó hatás (dehydratizálás), amely befolyásolja a fonómassza egyneműségét és fonhatóságát, amely pedig tökéletes egyneműséget igényel. A finom fonalak a 55 szájcsőnyílásokból való kilépésük alkalmával nem bírnak a kellő nyujthatósággal s ennélfogva a kicsapófürdőben könnyen szakadnak; a kész fonalak továbbá túlkemények és kevéssé rugalmasak. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy 60 az eredeti sejtszövet a keményítőcukor vízleválasztó hatása folytán nem képes oldott állapotban elegendő vegyileg kötött vizet felvenni, hogy az oldatnak a fonófürdőban való feldolgozásánál teljesértékű 65 cellulozahydrátként legyen kicsapható, mely alakban t. i. a fonadék szilárdság, rugalmasság és fény tekintetében legkedvezőbb állapotba kerül. Ennek a hátránynak elhárítására már 70 most más cukorfélék szolgálnak, amelyeknek a keményítő- és invertcukorral szemben kifejezetten vízdúsító, hidratizáló hatásuk van a sejtszövetre és rézsókra, mi mellett egyidejűleg azok oxidációját gá- 75 tolják. Ezek a cukorfélék a répacukorcsoportba a dissacharidákhoz tartoznak és közöttük legalkalmasabb a finomított répacukor. A dissacharidák tehát egész különleges munkát fejtenek ki a sejt- 80 szövetoldatok előállításánál, amely a szőlőcukor hatásával egyenesen ellentétes. Igen csekély mennyiségű keményítőcukorral elegyített tartós sejtszövetoldat csak akkor válik fonhatóvá, hogyha nádcukor 85 hozzáadása folytán bekövetkezik a sejtszövet hydratizálása. Ez a hatás, úgylátszik, katalykus úton lép fel, mert a sejtszövet súlyára számított 2%-os menynyiség is már elegendő ahhoz, hogy azt 90 a kívánt hydratalakra hozza. A nádcukor mennyiségének meghatározásához mérvadó a sejtszövet állapota is. Kevéssé vagy egyáltalában nem roncsolt cellulóza az adalék csekély növelését igényli. 95 Minthogy a nádcukor ég a cellulozahydrát képlete azonos, t. i. C1 2 H2 2 On , azért a rokontestek kölcsönös behatása elméletileg is megfejthetőnek is látszik. A jelen eljárásnál a felhasznált cukor- 100 mennyiségek (összesen kb. 21 / 4%) oly csekélyek, hogy azok a fonóoldatot meg nem fertőzhetik. Miután hatásukat kifejtették, szénsavvá és vízzé égnek el. A nádcukornak szőlőcukorral való he- 105 lyettesíthetése tehát az előadottak szerint teljesen ki van zárva, a szőlőcukornak nádcukorral való helyettesítése elméletileg ugyan elképzelhető, de gyakorlatilag ki nem vihető, minthogy a nádcukor re- 110 dukáló hatása csak magasabb hőmérsékletnél áll be és akkor is csak kb. 1 /3 0 -ad részét teszi ki a szőlőcukor redukáló erejének. Ha a rézsónak és sejtanyagnak a fonómasszák tartósságához szükséges re- 115
