82378. lajstromszámú szabadalom • Víz alatt hangjelek adására való telefon

Megjelent 1934. évi december hó 212-én. i MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82378. SZAM. — VH/j. OSZTÁLY. Vízalatt hangjelek adására való telefon. „Siemens & Halske Aktiengesellschaft" cég Berlin és Wien. A bejelentés napja: 1918. évi július hó 6-ika. Elsőbbsége: 1917. évi július hó 5-ike. A jelen találmány olyan telefonra vonatkozik, mely úgy küldő állomásnak, mint jeladónak használható és főleg vizén át való hangátvitelre szolgál. Ha vizet hasz-5 nálunk átvivőközegül, akkor a víz nagy fajsúlya miatt aránylag nagy energiamennyiségek állnak ugyan rendelkezésre, de kis amplitúdóval. Hogy eme kis amplitúdó dacára lehetőleg teljésen kihasznál-10 hassuk az energiát, a találmány szerint a membránt két rendszerre választjuk szét. Az egyik, a külső közeggel összeköttetésben álló főrendszer, úgy van kapcsolva a másik, a kölcsönhatást az elektromágnes-15 sel közlő segédrendszerrel, hogy a segédrendszernek nagyobb az amplitúdója, mint a főrendszernek. Ha jelzési célokra szolgáló olyan telefonról van szó, mely resonanciatelefónnak 20 képezhető ki, akkor különösen egyszerű elrendezés adódik ki azáltal, hogy a bizonyos meghatározott rezgési számra beállított főrendszert az ugyanezen rezgési számra beállított segédrendszerrel, önma-25 gában véve ismert módon, úgy kötjük össze, hogy az egyik rendszer, ha rezgéseket végez, a másik rendszert is gerjeszti. A segédrendszer nagyobb amplitúdóját azután úgy érjük el, hogy a segéd-30 rendszer hatásos tömegét a kívánt áttételnek megfelelően kisebbre vesszük, mint a főrendszerét. Egy ilyen fajtájú elrendezés van példaképpen a mellékelt rajz 1. ábráján vázlatosan bemutatva. Itt (a) jelöli a 35 főmembránt, mely vastag lemezből áll- Ez a lemez a (d) rugalmas közvetítőtagok segélyével az (e) tartón van megerősítve és egy, rezgésre képes (b) nyelvet hord, mely a (c) elektromágnessel működik együtt. 40 Ez az elrendezés nagy egyszerűségével tűnik ki, meg vannak azonban azok a hátrányai, melyeket két, egyenlőre hangolt rendszer természetszerűen magában foglal. Ezért bizonyos esetekben előnyösebb lesz, hogy a főrendszert és a segédrend- 45 szert emelőáttétellel kössük össze egymással. Ilyen elrendezés látható vázlatosan a rajz 2. ábráján. Itt ismét (a) jelöli a (d) rugalmas közvetítőtagok segélyével az (e) tartón megerősített vastag lemezt, mely 50 itt az (f) és (g) rudak közvetítésével a (b) egykarú emelőre hat. Utóbbi (h) pont körül foroghat és a (c) elektromágnessel működik együtt. Ilyen kivitelnek azonban lényeges szerkezeti nehézségek állják 55 útját. Ha kis áttételeket választunk, akkor azok az előnyök, melyek egyáltalában elérhetők, az építés bonyolultságával szemben alig jöhetnek tekintetbe. Az emelőkar nagyobbításával annak tömege is nő és pedig gyakorlatilag lineáris növekedésének magasabb hatványával. Az építésnél tekintetbe veendő nehézségek (pl. valamely előírt csillapítás elérésének nehézsége) azonban nem egyszerűen nőnek a tömeggel, hanem a tömegnek az emelőméretektől függő valamely többszörösével. Azt tapasztaltuk már most, hogy a legkedvezőbb feltételeket akkor kapjuk, ha az áttétellel nem megyünk 8-szoros átté- 70 telen alúl, az emelőkar abszolút hosszát illetőleg pedig nem lépjük túl azt a mértéket, mely akkor adódik ki, ha a kis emelőkart (az (f) rúd emelőkarját) legfeljebb 4 mm, célszerűen azonban 1—2 mm 75 hosszúra vesszük, a készülék egyéb méreteitől függetlenül. További nehézségek egész sorát, melyek a kivitelnél fellépnek, azáltal győzhetjük itt le, hogy az emelőnek forgási pontjában való forgását a 80 60 65