82129. lajstromszámú szabadalom • Vízikerék

Megjelent 1935- évS .január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 82129. SZÁM. — V/d/3. OSZTÁLY. Vízi kerék. Szalay József, molnár mester, Szentesen. A bejelentés napja: 1921. évi október bó 15-ike. Ez a találmány felülcsapott vízi kerékre vonatkozik. A találmány lényege belső fogazású vagy fogazás helyett erőátvitelre alkalmas más pl. dörzsfelülettel biró ke-5 rék és helytálló csapágyakban ágyazott tengelyen ülő és a kerék belső fogazású fogkoszorújába vagy dörzsfelületébe kapaszkodó kis fogszámú fogas- vagy kis átmérőjű dörzskerék, illetve a vízikerék 10 felfüggesztésére és alátámasztására szolgáló szintén helytálló csapágyakban ágyazott tengelyen ülő görgők. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy a különben ismert kivitelű serlegekkel vagy lapátok-15 kai felszerelt vízi kerék forgását a belső fogazás révén egy külön tengely megtakarítása, illetve mellőzése mellett egyszerű, de nagy gyorsító áttétellel adjuk át egy tengelyre, amelyről a hajtóerőt közvetve, 20 vagy közvetlenül vesszük le. A találmány lényegéhez tartozik még a vízikereket hatásos félkerületén borító olyan helytálló burkolat, amely alsó, mélyebben fekvő részében a kerék lapátjairól vagy serlegjei-25 bői kiömlő vízmennyiség áramlását hasznosítja úgy, hogy ennek révén a találmánybeli kerék mint alulcsapott vízikerék is működik. A mellékelt rajzon a találmány tárgya 30 egy példaképen vett foganatosítási alakban van feltüntetve. Az 1. ábra a vízikerék oldalnézetét és részben a 2. ábra középvonala szerint képzelt síkkal való metszetét, a 2. ábra a keréktengelyre merőleges oldalnézetét, a 3. ábra felülnézetét láttatja. Az (1) kerék belülről lehetőleg nagy átmérővel biró kör mentén ki van vágva. 40 A kivágásba belső fogazású fogaskereket vagy ugyanilyen dörzskereket szerelünk. E fogas-, illetőleg dörzskerékkel kapcsolódik a (2) állványban ágyazott (3) tengelyen ülő (4) fogas- vagy dörzskerék, aminek átmérőjét, illetve fogszámát az (1) 45 kerekéhez képest kicsire vesszük. Az (1) keréknek alulról való megtámasztására szintén a. (2) állványban ágyazott (5) tengelyen ülő és az (1) kerék tartókoszorújának alkalmas módon kiképezett peremére 50 felfekvő (6) görgőket használjuk. E görgők tengelyét célszerűen a (3) tengellyel egy függőleges vonalban ágyazzuk úgy, hogy az (1) kerék súlypontja e függőlegesen kívül a kerék hatásos félkerülete felé 55 essék. Ezáltal elérjük azt, hogy a (4) fogaskerék és a (6) görgők révén megtartott kerék állandóan olyan helyzetet foglal el, hogy a belső fogazású kerék a kis (4) kerékre nehezedik, miáltal az említett kere- 60 kek kapcsolódása, illetőleg, hogy ha fogas kerekek helyett dörzskerekeket alkalmazunk, az ez esetben szükséges, a kerekeket egymáshoz szorító nyomás biztosítva van. Hogy az (1) keréknek e helyzetéből eset- 65 leg mégis bekövetkezhető kibillenését megakadályozzuk a (2) állványban, megközelítőleg a (3) tengellyel egy magasságban egy (7) tengelyt ágyazunk, erre pedig a (6) görgőkhöz hasonló és az (1) 70 kerék peremének lazán támaszkodó (8) görgőket szerelünk. A (3) tengelyt az (5) tengellyel alkalmas kötélkorongok felhasználásával kötél-, esetleg szíjhajtás révén köthetjük össze. A hajtó erőt a (3) 75 vagy az (5) tengelyre ékelt szíjtárcsa vagy kötélkorong esetleges fogas kerekek révén vesszük le, vagy pedig e tengelyek egyikét vagy másikát a hajtandó munkagép tengelyével tengelykapcsoló révén 80 kötjük össze. Hogy az (1) kerék és a (3) tengely között lévő áttételt változtathassuk, a (3) tengelyt, illetve enneft csap-