82085. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék vontatott járművek részére
a forgózsámoly felé fogja eltolni és vele együtt a (2) keresztrudat és a (3) és (4) karokat is, fékező hatást idézve elő. A (25) rugó és a fékkarok úgy vannak mé-5 retezve, hogy az előidézett fékhatás a járművet még 20% lejtőn is álló helyzetben megtartani képes legyen. Fékezéskor a (17) kilincs a (10) dob fogaiba kapaszkodva a visszafelé való gördülést teszi le-10 hetetlenné. A jármű tehát be lesz fékezve, ha nincs is a vontatókocsihoz kapcsolva, vagy ha a vontatás alkalmával a kapcsolat a vontatójárművel bármely okból (törés stb.) megszűnik. Ha az (1) von-1B tatórudat a vonójarmű előre húzza, a (25) rugó összenyomatik, a fékhatás megszűnik és a jármű akadálytalanul vontatható. Ha viszont a vontatójármű fékez, a vontatott jármű sebessége nagyobb lé-20 vén, az (1) rúd hátranyomatik és a fékezés nemcsak a (25) rugó hatásaképen, hanem a vontatott kocsi megsemmisítendő eleven erejével is fog történni, de csak a szükséges mértékig. Mert mihelyt 25 a vontatókocsi újból nekiindul és sebessége nagyobb lesz a vontatotténál, úgy az (1) rúd újból előrehúzatik és a fékhatás megszűnik. A szerkezet tehát teljesen önműködően fékez és mindig a szükséges 30 mértékben. Felmerülhet néha a szüksége annak, hogy a fékhatást kiküszöböljük akkor, mikor az (1) vontatórúd hátrafelé tolatik, pl. oly esetben, mikor a járművet nem 35 előre vontatni, hanem hátrafelé tolatni kívánjuk. E célból a (21) hüvely a (31) harántcsővel van ellátva (3. és 4. ábra), amelyben a (32) és (35) csapok csúszhatnak el. Az (1) rúd (35') furattal bír, 40 amelybe a (32) csap becsúsztatható akkor, amikor az (1) rúd előrehúzott (vontatott) helyzetben van, vagyis mikor a szerkezet nem fékez. A (35) és (32) csapok csavarmenettel és (34) és (36) 45 anyákkal vanank a (37) kengyelhez erősítve, amelyet (33) tekercsrugó tart az ábrán feltüntetett helyzetben. A (21) hüvely felső része síklappá van kiképezve, amelyen 'a (45) huzal segélyével a (41) ék húzható előre, míg a (44) tekercsrugó 50 azt eredeti helyzetebe igyekszik visszahívni. A (41) ék vezetésére két (42) csavar szolgál, amelyek részére a (41) ék testében megfelelő kivágás van. A (37) kengyelbe erősített (38) csapon (39) ék 55 van a (40) anya által megerősítve, úgyhogy az a (41) ékhez illeszkedik. A (41) éknek a (45) huzal által való előrehúzásakor a (37) kengyel a (38) csap és a (39) ék segélyével harántirányban elmoz- 60 díttatik, úgyhogy a (32) csap az (1) rúd (35') furatába hatol. Ezáltal az (1) rúd a (21) hüvelyhez van fodrozva a fék oldott helyzetében és a fékhatás akkor sem fog beállani, ha az (1) rudat hátra- 65 felé toljuk, illetve a járművet visszatolatjuk. A (45) huzal visszaengedésével a (41) éket a (44) rugó, a (37) kengyelt pedig a (33) rugó eredeti helyzetébe hozza vissza, mikor is a fék ismét mű- 70 ködtethető. A találmány állatok által vont járművekre is alkalmazható, amennyiben az (1) vontatórúd egyszersmind kocsirúd gyanánt is ki van képezve és az állatok befogá- 75 sára /szolgáló rudazat is a vontatórúdho2 lesz erősítve, úgyhogy a vonóerő közvetlen ezen rúdra hasson. Szabadalmi igények: 1. önműködő kocsifék, jellemezve az is- 80 mert fékszerkezetet záró egy vagy több (25) rugó és vontatásnál a fékszerkezetre nyitó, tolatásnál rázáró hatású (1) vontatórúd által, amely a járműhöz ismert módon erősített (21) 85 hüvelyben elcsúszhat. 2. Az 1. pontban védett kocsifék egy kiviteli alakja, jellemezve az (1) vontatórúd (21) hüvelyén elcsúsztatható (41) ék által, (29) ék és (38) csappal 90 harántirányban elmozdítható (33) rugóval tartott (37) keretbe erősített (36) vezető- és (32) rögzítőcsapok által, amelyek közül a (32) a fékszerkezet nyitott helyzetében belecsúsztat- 95 ható az (1) vontatórúd (35') furatába. 1 rajzlap melléklettel. Stádium .nyomda, Budapest.
