82082. lajstromszámú szabadalom • Ismétlő lőfegyver berendezés
7. ábra a tölténytartály mögötti részen vett harántmetszet, mindkét oldalon zárt závárzattal, feltüntetve az elreteszelő szerkezeteket hátsó nézetben leesappantott 5 kalapácsokkal. A 8. ábra a zárolóknak a lökőrugó rúdjával való összekapcsolását tünteti fel hátulról nézve, a vonórúd részleges oldalnézetével. A 10 9. ábra a 4. ábra (IX—IX) vonala szerint vett keresztmetszet, feltüntetve a csövek vezetékét és a csűrugótámasszal való kapcsolatát. A 10. ábra a csövek torkolati részének fe-15 lülnézete és harántmetszete. A példaképen ábrázolt lőfegyver lényeges alkatrészei a következők: Az egymástól teljesen függetlenül kiképzett és egymáson elcsúsztathatóan ágyazott (1) csö-20 vek a hozzájuk tartozó (2) zárolótokokkal célszerűen egy-egy darabban készülnek. A (3) tölténytartály vagy adogató az eddig is szokásos módon a cső és a zárótok közötti áttörésnél foglal helyet, még 25 pedig mindkét cső kiszolgálására egyetlen közös tölténytartály van elrendezve. A (2) cső alatt az ugyancsak közös (4) lökőrúd foglal helyet, amely a töltényadogató szerkezet, az (5) lökőrugó és a (6) cső-30 rugó ágyazására szolgál. A tölténytartály dobalakú tokból áll, amelyben a (7) töltények köröskörül a kerület mentén foglalnak helyet és a középső tengely körül forgó kar, illetve la-35 pát segélyével szállíttatnak a csőhöz. Ezen kar ágyazó hüvelye célszerűen egy tekercsrugó nyomó hatása alatt tengelyirányban eltolódó csavarmenetes vezeték révén forgattatik el a töltények adogatása 40 céljából. A mi esetünkben két csőről lévén szó, két (8) adogató karra, vagy lapátra van szükség, amelyek ellentétes értelemben az (a) és (b) nyilak irányába forgattatnak. Mindkét kar mozgatására egy kö-45 zös (9) tekercsrugó szolgálhat, amely a (4) rúdon ágyazott és (10) ékvezetéken egyenesben vezetett (11) karmantyúkra hat. Ezen karmantyúk külső felületén csavarmenetszerűen elrendezett bordák vagy 50 pedig — ú. m. a rajzon — (12) szemölcsök vannak elrendezve, amelyek a karmantyúkat burkoló (13) hüvelyek megfelelő, csavarmenet szerint haladó hornyaiba nyúlnak, úgyhogy a karmantyúknak a rugó 55 hatása alatt bekövetkező eltolódása a csavarmenetáttétel folytán a (13) hüvelyek elforgatását eredményezi, még pedig a jobboldali hüvelynek az (a) nyíl irányában, a baloldali hüvelynek pedig a (b) 60 nyíl irányába való elforgatását. 2 -Az ugyancsak a (4) rúdon ágyazott (5) lökőrugót egy célszerűen a (3) töltény tartállyal összeépített (14) rugótok burkolja, amely viszont a (6) csőrugó ágyazásául szolgál. Ez utóbbi rugó egyrészt a (15) 05 akasztókra, másrészt pedig a csövekkel összefüggő és a rugótokot gyűrűszerűén körülölelő (16) nyúlványok homlokfelületeire támaszkodik (4. és 9. ábra). A rugótok e helyen célszerűen kiemelkedő ka- 70 romszerű (17) vezetékekkel van ellátva, amelyek a csőtest megfelelő kivágásaiba kapaszkodnak. Bármelyik cső visszasiklásánál tehát a (6) csőrugó az illető (16) nyúlvány révén a (15) akaszték ellenében 75 összenyomatik, azután pedig az automatikus működés befejezése után a csövet visszavezeti eredeti helyzetébe, mely helyzet egy a rugótokra felhúzott (18) csavaranya által biztosíttatik. Az (5) lökőrugó 80 vége a (4) rúd csavarmenetes végére helyezett és kellően biztosított kupakszerű (19) csavaranya pereméhez támaszkodik. A csövek egyenesbe vezetésére, még a (2) zárolótokok alatt is a (17) karmos veze- 85 tékekhez hasonló (22) vezetékek vannak elrendezve. (7. ábra). Azonkívül vezetékül szolgál a csövek torkolatánál az egyik csövön kiképezett és a másik csövet körülvevő (21) vezeték-90 gyűrű (10. ábra). A csövek egyébként a különféle ábrákon feltüntetett vezetőfelületeken siklanak. A (4) rúd hátsó végén egy legyezőalakú (33) ütköző van kiképezve, s ezen apró 95 (34) csapocskák, amelyek a záródugatytyúk (35) nyúlványaival kapcsolódnak, ezzel is biztosítva egyben a rudat elfordulás ellen (8. ábra). A tölténytartály tokjának két homlok- 100 lapján egy-egy lejtős felületű (23) borda van kiképezve, amely a hátsó homloklapon alulról felfelé az elülső homloklapon pedig felülről lefelé emelkedik, minek következtében a (7) töltények adogatás közben 105 hosszirányban kissé eltolódnak, azaz a csőhöz közelebb vitetnek. A tölténytár tokjának felső nyílásainál a töltényeket vezető csatornák falai a hátsó részen (24)-nél összeszűkülnek, úgyhogy a min- 110 denkori legfelső töltény e helyen fennakad, (lásd 2. ábra baloldali felét és 6. ábra felső felét), hogy azután az előrehaladó (25) záródugattyú által bevezettessék a csőbe, miközben a töltény elülső 115 vége a lejtős (20) felület által betereltetik. Az elreteszelő szerkezet a záródugattyúnak előretolt helyzetben a csőhöz képest való elreteszelése a 6. és 7. ábrán látható. Ez csapok körül lenghetően ágyazott két 120
