82067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolloidális fémek és fémvegyület előállítására

__ Megjelent 1935. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82067. SZAM. — XVI/c. OSZTÁLY. Eljárás kolloidális fémek és fémvegyületek előállítására. Chemische Fabriken, Dr. Kurt Albert cég, Amöneburgban. A bejelentés napja: 1920. évi január hó 7-ike. Kolloidális fémeknek az eddig ismertté vált eljárásokkal való előállítása arány­lag körülményes és kevéssé gazdaságos, úgyhogy ezen anyagok csak korlátolt 5 mértékben alkalmaztattak. Mint az ember- és állatgyógyászat két­ségtelenül megállapította, a réznek, ezüst­nek és higanynak sói, valamint az arzén vegyületei stb., melyek mint erősen anti-10 szeptikus anyagok ismeretesek, lényege­sen kisebb mérgező hatást fejtenek ki, mint ugyanezen elemek vagy oxigénve­gyületeik kolloidális állapotban, úgy hogy utóbbi anyagokból a kívánt hatás eléré-15 sére jóval kisebb mennyiségre van szük­ség, mint a sók vagy hasonló anyagok ol­dataiból vagy bármilyen más alakú ve­gyületekből. Ezenkívül a kolloidális anya­gok alkalmazása által a szóban forgó old-20 ható fémsóknak rendszerint nem kívána­tos maró hatását is elkerüljük. Az emlí­tett kolloidális elemek vagy vegyületek ezen tulajdonságaik következtében min­dennemű növényélősdiek elpusztítására és 25 fa konzerválására is kiválóan alkalmasak, mert a víz elpárolgása után visszamaradó elemek vagy vegyületek a levegő behatása alatt igen gyorsan vízálló alakban rögzít­tetnek és a növények vagy a fa szerves 30 anyagai által részben le is köttetnek. Nö­vények védelmére és fa konzerválására eddig nehéz fémeknek legkülönbözőbb old­ható sóit alkalmazták; így különösen ki­terjedt mértékben a szőlő- és gyümölcs-35 termelésnél, továbbá távirópóznák és vas­úti talpfák telítésére. Sajátságosan a leg­különbözőbb hiányok ellenére is, évtizedek óta használják a réz-, higanysók stb. ol­datait és haladás ezen a téren nem mutat-40 kozott, így pl. a szőlőtermelésnél még ma is ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt, réz­szulfátot használnak az ismert mésszel kevert oldat alakjában, habár az oldat az élő növényre maróan hat és már mecha­nikai szempontból is a legkülönbözőbb ne- 45 hézségek mutatkoznak, sőt a hatásra ke­rülő rézvegyület minősége sincs még tel­jesen kiderítve. Ugyanígy áll a dolog más oly növényvédőszereknél is, melyeknél fémvegyületek kerülnek alkalmazásra, 50 amennyiben ezek hatásának értéke sem kémiai, sem fiziológiai szempontból nincs még kétségtelenül megállapítva, úgyhogy ezen szereket tisztán empirikus úton állít­ják össze. Hasonlóak a viszonyok a fa 55 konzerválásánál is, ahol hosszú idő óta a legmegbízhatóbb szereknek a higany, réz, vas sóit és az arzén vegyületeit tekintik. A nehéz fémek sóinak alkalmazásánál a sav, rendszerint kénsav hidrolitos lehasí- 60 tása a fa elpusztításához vezet, míg a sók­nak vízben való oldhatósága a hatás tar­tósságának áll útjában. Mindezen hátrányok kolloidális fémek és vegyületek használatánál ezen műszaki 65 alkalmazásokban is elkerültetnek és így csak az feladat, hogy az említett anyagok előállítását az eddigi eljárásokkal elérhe­tőnél gazdaságosabbá tegyük. A találmány szerinti eljárással az emlí- 70 tett célt igen előnyösen érhetjük el azáltal, hogy védőkolloid gyanánt az egyúttal erő­sen redukálóan ható cellulózahulladéklú­got használjuk és a fémvegyületeket meg­felelő mennyiségű cellulózahulladéklúggal, 75 esetleg melegítés közben addig kezeljük, míg az illető oldhatatlan anyagnak kolloi­dális alakban való leválasztása bekövetke­zett.

Next

/
Thumbnails
Contents