81993. lajstromszámú szabadalom • Berendezés műkezek mozgatására
Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81993. SZAM. — Vil/e. OSZTÁLY. Berendezés műkezek mozgatására. Vértessy Lajos műszerész, Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi június hó 18-ika. A kinetikus műkéznek a különféle mozgásokat az amputált tudvalevőleg ép vállának vagy más testrészének eltolása vagy megfeszítése által kölcsönzi, mely célból a mű-5 kézből egy vagy több húzóelem indul ki, melynek másik vége pl. az amputált ép vállán van alkalmas módon megerősítve. Ez a húzóelem rendszerint lánc és zsinór, mely a könyökcsukló helyén és esetleg más forduló-10 pontokon görgőkön van vezetve. A műkezet a húzóerő megszűnte után a kézfejen belül elrendezett rugó mozgatja vissza kezdeti helyzetébe. Ez a lánc, eltekintve attól, hogy a kabátbélést stb. rongálja, igen nagy súrló-15 dási ellenállást fejt ki, miért is a kezdeti helyzetbe való visszamozgatására, pl. a kézujjak nyitására, aránylag erős rugót kell alkalmazni; miután pedig a mozgatást, pl. a kézujjak segítségével való fogást, az ampu-20 táltnak válla megfeszítésével, tehát a láncsurlódás és a rugóerő legyőzésével kell eszközölnie, az amputált csak kis erőt fejthet ki a műkézzel és a fogás csak kis mértékben érzékeny. Jelen találmány célja ezen hátrány kiküszöbölése. Az ezen feladat megoldását képező egyik foganatosítási példát vázlatosan a mellékelt rajz mutatja, melyen az 1. ábra a felszerelt kinetikus műkezet élőiről, a ' 2. ábra pedig hátulról mutatja. A csonkított (a) karon a (b) műkéz ismert módon egy pl. bőrből való (c) hüvely segítségével van megerősítve, amelyre a (d) könyökcsukló útján egymáshoz kapcsolt (f) 35 és (g) tartórudak vannak szerelve, mely rudak közül az utóbbi hordja a (b) műkezet. A (b) műkéz belső szerkezete tetszőleges, lényeges csak, hogy ez a kéz különböző mozgásokra képes, pl. az ujjak nyitása és zárása 40 lehetséges. A zárást az amputált azáltal 25 30 idézi elő, hogy egy húzóelemet, pl. ép (h) válla megfeszítésével meghúz, míg a nyitást egy rugó eszközli. A jelen találmány értelmében a húzóelem egy hajlékony (k) csőbe van behelyezve, 45 mely cső az (f) és (g) tartórudakon tartósan van rögzítve. Előnyös a hajlékony (k) csövet csavarmenetekben körültekercselt huzalból, pl. rugóacéldrótból képezni, míg a cső belsejében levő húzóelem körülbelül 1 mm 50 átmérőjű (1) .acélhuzal. Ezen acélhuzal vezetésére semmiféle görgő nem szükségeltetik, mert a hajlékony cső a könyökmozgást követi, a vékony acélhuzal és a cső belső felülete között pedig a súrlódás elenyésző. Mint- B5 hogy továbbá a kabátbéléssel mozgó rész nem érintkezik, annak megrongálása ki van zárva. Az eddigi műkezeknél az ujjak zárására szolgáló rugó a műkézbe van beszerelve. 60 Ezzel ellentétben a jelen találmány értelmében a rugó az ép vállhoz menő vezetékébe van beiktatva. A (k) vezetőcső ezen célból csak a (c) bőrhüvely végéig terjed; a (k) cső (kl) vége a (c) hüvelyhez van rögzítve 65 és ezen ponton a csőhöz az (m) spirális rugó csatlakozik. Ez az (m) rugó azután folytatódik az (1) vezetőhuzalban, mely egy az ép karra a vállig felcsúsztatott (s) gyűrűn megerősített (r) csapon pl. többszöri körülfekte- 70 tés által van rögzítve és visszafelé a (k) vezetőcsőbe lép be, amelyen át le van vezetve a (b) műkézig. Ha a (k) vezetőcső csavarmenetekben feltekercselt rugóacélból áll, akkor az (m) rugót egyszerűen azáltal kapjuk, 75 hogy a (k) cső menetei a (kl) ponttól kezdve lazán folytatódnak. Nehogy az ujjak nyitása alkalmával a csonkakar által gyakorolt visszanyomás hatása a háton szaladó (m) rugót és (1) huzalt 80