81988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás körharántmetszetű üreges testek előállítására

Meg jelent 1935. évi jannár hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81988. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás körharántmetszetű üreges testek előállítására plasztikus anyagokból. Sz. Vass József mérnök, Kötzschenbrodában. A bejelentés napja: 1920. évi június hó 22-ike. Elsőbbsége: 1918. évi augusztus hó 13-ika. Kifogástalan vizsgálatok és kísérletek igazolták, hogy az ismeretes módon nyomás alatt a munkahelyig sajtolt és itt azután nyomólevegővel porlasztott állapotban a 5 munkahelyre röpített beton különleges hozaganyagok nélkül jóval szilárdabb és tömörebb minden más betonnál. Különösen feltűnő az ilyen módon fúvott tárgyak vízáthatlansága, amely a kézibentonnái ismeretes mértéket 10 messze felülmúlja. Azt találtuk már most, hogy a fúvott beton és más hasonló plasztikus anyagok kiváló tulajdonságai betonáruknak és más efféléknek, különösen forgási testeknek, mint csö-15 veknek, hordóknak, tartányoknak, úszó testeknek, stb. előállításánál még tetemesen fokozhatok, ha az üreges testeket jelen találmány értelmében a képlékeny anyagnak gyorsan forgó formára való felfúvása útján 20 állítjuk elő. Az eljárást akképen foganatosíthatjuk, hogy pl. erőformát centrifugáló gépbe fogunk be és azt hossztengelye körül megfelelő sebességgel forgásba hozzuk, mi mellett a be•25 tont egy vagy több fúvókából egyenletesen a cső kívánt falvastagságának eléréséig a forma belső falára fúvatjuk oly módon, hogy a fúvókát a cső hossztengelye irányában mozgatjuk. :S0 Az ily módon előállított tárgyiak, pl. csövek, még szilárdabbak és tömörebbek, mint azok, amelyeket helytálló formában fúvatunk, mert a fúvatást a röpítés igen hatékonyan támogatja, amennyiben a centrifugális :?5 erő a vékony rétegekben porlasztott állapotban felfúvott durvább anyagot kényszeríti, hogy a felfúvott felület legmélyebb részében — tehát gödörben vagy üregben — egyenletesen elhelyezkedjen, míg egyidejűleg a kötő-40 anyag a finom szemcsés hozagokkal az üregekbe szoríttatik és ezeket tökéletesen megtölti. Csakis a kötőanyag feleslege marad a felületen, amelybe az ezután (a később) felfúvott szemcsék ágyazódnak. Különösen fontos ennél az eljárásnál az a ^5 körülmény, hogy az anyagnak fúvatása a gyorsan forgó forma belső falára az alakított testek legnagyobb átmérője és legkisebb falvastagságú esetén is lehetetlenné teszi a felfúvott és a röpítő erő által azonnal odaszo- 50 rított anyagnak alkatrészeire való szétválását, minthogy az fokozatosan, rétegenként, esetről-esetre beállítható nyomással és a kívánt mennyiségben vitetik reá a kívánt helyre. Csakis a formálóanyagnak a forgó formára 55 való fúvatása teszi lehetővé a testek előállításánál lényeges munkálatoknak, nevezetesen a massza sajtolásának és tömör, réteges lerakásának egyetlen munkafolyamatban való egyesítését. 60 Ezzel szemben egyik ismeretes és a gyakorlatban alkalmazott eljárásnál a formába az egész test előállításához szükséges anyagot betöltik és csak ezután vetik alá a röperő hatásának. Bár az anyag körharántmetszetű 65 testeknél itt is egyenletes falvastagságban oszlik el a forma falán, a keverék még is feltétlenül szétválik alkatrészeire, ha a forma átmérője nagy és csekély falvastagságot kívánunk. A keverék szétválása fokozottabb 70 mértékben következik be ezen esetben még akkor, ha a formába fegyverzetet ágyaztunk, — ami vékony falú testeknél feltétlenül szükséges, — mert a behelyezett fegyverzet (drótfonat) valósággal hajító rosta gyanánt 75 fog működni, amelynek szálai mögött ezenkívül még prizmaalakú üregek képződhetnek. Azt a tényt, hogy betonból vagy más effélékből való testeknek előállításéira olyan eljárás alkalmatlan, amelynél sablonszerű nyí- 80