81976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pórusmentes galvanikus óncsapadékok létesítésére

Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81976. SZÁM. — XVIle. OSZTÁLY. Eljárás pórusmentes galvanikus óncsapadékok létesítésére. Dr. ing. Schlötter Miksa vegyész, Berlinben. A. bejelentés napja: 1919. évi október hő 22-ike. Németországi elsőbbsége: 1917. évi március hó 7-ike. Az ón leválasztására szolgáló alkalikus elektrolytok között egész sor ismeretes olyan,. mely a fémet mint aniont tartalmazza; az ilyen oldatokat rendszerint egy 5 ónchlorür-oldatnak alkaliával való lecsapása s a stannohydroxydnak alkalia feleslegében való újabb oldása által állítják elő. (Langbein, Hdbuch, V. Aufl. 406. és köv. 1.) 10 Mindezen fürdők szivacsképzésre hajlamosak és idővel fémben elszegényednek. (Pfannhauser, Metallniedercshlége 1910. 605 lap.) A fellépő ónszivacsnak a fémveszteség-15 tői eltekintve az a hátránya, hogy az óncsapadék nem fedi teljesen a bevonandó felületet, úgyhogy Langbein szerint a galvanikus ónozás a tűzónozásnak mögötte marad, noha nehézség nélkül lehet olyan 20 vastag ónbevonatokat létesíteni, hogy késsel erős forgácsot fejthetünk le róla. E kisebb megbízhatóságnak oka a galvanikus csapadéknak kisebb tömörsége a a tűzben létesített ónbevonatokhoz ké-25 pest. (Langbein, 1. c., 408 lap.) Ezen kisebb tömörség, vagy helyesebben a galvanikus ónbevonatok porozitása gátolta az ilyen csapadékoknak nagyobb mérvű alkalmazását az iparban. Eddig tömött 30 óncsapadékok létesítésére nem igen állt rendelkezésre megbízható eljárás, mert a Langbein—Pfannhauser Werke, Leipzig (Metall, 1916. 81 lap) még 1916 márciusában int a főzőedények galvanikus óno-Ü5 zásától. Világos, miszerint Elsner, Maistiasse, Fearn Birghan, Neubeck stb. oldataiban tiszta és tömött bevonatokat nem lehet létesíteni; ezen oldatok összetétele l^he-40 tővé teszi, hogy stanno-, stanni-, stannat-55 ionok legyenek jelen alkali-ionok mellett; a katodán zárlatkor a reakciók egész sora mehet végbe, ú. m. primár és sekundár ónleválás és végül tisztán chemiai ónkiválás is. A fémkiválások ezen halmozó- 45 dása folytán nem is várható a fémcsapadék szabályossága; ettől eltekintve még tetemes hydrogénfejlődés is lép fel. E hátrányokhoz járul az is, hogy az ónanodák anodikus oldása sem megy simán .50 végbe. Foerster szerint (Elektrocliemie wásseriger Lösungen, 2. Aufl. 395 lap.) az anodikus oldódást az zavarja, hogy az alkalilúgban a legelőször képződött ónoxydulból az anodán nehezen oldódó ónoxydoxydul válik ki és állandó bevonatot képez. Minden nap megfigyelhetjük egyébként a használatos alkalikus ónfürdőkben, hogy az az anóda szürkésfekete fedőréteggel van borítva. Ezek szerint az összes ismert ónfürdőnek hátránya, miszerint nem szolgáltatnak tömött csapadékot s az anóda tökéletlen anodikus oldódása folytán változó összetételűek. Ami a katodikus és anodikus termelést iJieti, azok átlagokban a következő értékűek: Katodikus termelés ónra Anodikus termelés ónra Az ónkiválasztás mellett hydrogénfejlődés lép fel, mely a jó bevo nást zavarja, másrészt a fürdő állandóan szegényebb lesz ónban, mert az anodikus oldás nem tart lépést a katodikus levá- 75 laszt ássál. Kitűnt mármost, hogy az anodikus és katodikus oldást egyeniővé tehetjük, ha olyan elektrolytot alkalmazunk, mely OH ionok mellett csak stannat-ionokat 80 60 65 számítva 50% számítva 25% 70 tehát egyrészt