81955. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a hang képződésénél összenyomhatlan közegkeben fellépő nyomások szabályozására

Megjelent 1935. évi február hó 121-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81955. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Berendezés a hangképződésnél összenyomhatatlan közegekben fellépő nyomások ! szabályozására. Signal Gesellschaft m. b. H. cég, Kielben. A bejelentés napja: 1916. évi szeptember hó 1-je. Elsőbbsége: 1915. évi július hó 27-ike. A hangképződés vízben olymódon megy végbe, hogy a vízben nyomásingadozásokat létesítünk, amelyek pozitív és negatív értelemben mozognak a normális, a víz 5 mélysége által megszabott nyomás körül. Nagy hangerősség elérése végett szükséges, hogy a vízbe nagy pozitív nyomásokat vezessünk be, pl. vízdugaszok útján, amelyeket a kívánt frekvencia tempójáto ban hagyunk a vízbe kilépni. Emellett a létrejövő túlnyomás és nyomáscsökkenés, tehát a vízben való hangképződés szempontjából az a víztérfogat mérvadó, amely a létesített frekvenciafél hullámhosszának 15 távolságáig helyezkedik el a hangforrás körül. Ha ebben a térfogatban például egy bizonyos sztatikai nyomás uralkodik, úgy a pozitív nyomásamplitudó, a túlnyomás, számára más felsőhatár nincs ugyan, 20 mint az üzemi nyomóközeg nyomása, de van alsó határ a nyomáscsökkenés számára. Ez a határ ott fekszik, ahol először is a vízben oldott levegő kezd kiválni és másodszor, ahol a folyadék gőznyomását -5 az adott időpontban uralkodó hőmérséklet mellett lefelé túllépjük és így a folyadék erős elgőzölgése indul meg. Az ilyen folyamatoknál fejlesztett gázok és gőzök menynyisége és elosztása szabálytalan véletle-30 nektől függ. Az összegyülemlő buborékok a hangforrás környezetében nagy körletben oszlanak el és az ott levő folyadékot akusztikailag zavarossá teszik. A negatív nyomásamplitudónak ezt az 35 alsó határát magában véve annál gyorsabban érjük el, minél nagyobb a hangképződést előidéző mozgatott, illetve kiszorított vízmennyiség. Emellett magában véve közömbös, hogy a hangképződés a folyadékmennyiségnek a tulajdonképpeni hangx forrás körül levő a -j- sugárú vízgolyóba való beszorítása után következik-e be (szirénák stb.), vagy pedig hogy a hangképződés ezen vízgolyónak benne mozgatott szilárd test segítségével előidézett térfogatváltozása útján hozzuk-e létre (membrán, adókészülék stb.). A találmány ezen hátrányok elhárítására a, hidraulikából ismeretes azt az eszközt használja fel, amely abban áll, hogy levegő- vagy gáztérfoga,tot alkalmazunk a nyomáslökések szabályozására, illetve vezérlésére. A találmány abban áll, hogy a tulajdonképpeni hangfejlesztő helyet körülvevő gömbtérfogat vagy etekintetben egyébként számbajövő tér belsejében gáztérfogatot rendezünk el vagy hagyunk képződni és ezt nagysága tekintetében akképpen határoljuk, hogy a túlnyomások nem csökkentetnek lényegesen, ellenben a nyomáscsökkenéseknél gázképződés káros mértékben többé fel nem lép. Más szóval: A találmány értelmében a víz egy bizonyos sztatikai nyomásához és a hangképződésnél fellépő nyomáscsökkenés egy bizonyos megengedhető alsó határához a közegben egy bizonyos gáztérfogatot rendezünk el, melynek nagyságát megszabja azon folyadékmennyiség nagysága, amely a hangképződésnél a fentebb körülírt gömbtérfogatból, illetve az első félhullám képződése szempontjából figyelembe jövő térből kimozdíttatik, illetve ebbe beleszoríttatik. Ezen gáztérfogat nagyságát egy bizonyos kezdeti nyomáshoz és egy bizonyos frekvenciához elemi úton a folyadékok összenyomhatósági törvényéből és a Boyle—