81849. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízgáz előállítására

Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81849. SZÁM. — Il/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés vízgáz előállítására. Lang Ferenc, oki. mérnök, Frankenthalban. A szabadalom bejelentésének napja: 1918. évi szeptember hó 18-ika. Németországi elsőbbsége: 1916. évi október hó 26-ika. Vízgázfejlesztőknél, melyeknél váltakozva vezettetnek át levegő és gőz az izzó kokszon, a levegő és a gőz általában a kokszcszloppal párhuzamosan áramlanak át ezen. 5 Ezen munkamód azon hátrányon kívül, hogy a gázosító periódus alatt fejlesztett Vízgáznak és a fújtatási periódus alatt elvonuló égési termékeknek összetétele és így a vízgázfejlesztőnek hatásfoka is a kokszoszlopnak töl-10 tési magasságától függ, még azzal a nagy nehézménnyel is jár, hogy a kokszoszlop alátámasztására külön rostélyra van szükség oly célból, hogy a levegőt, a gőzt és a fejlesztett gázt a kokszon át lehessen vezetni és a fej-15 lesztő aknájának harántmetszetén valamiképpen egyenletesen elosztani. Minden rostély azonban, a hamunak (és salaknak a rostélyfelületen való elkerülhetetlen lerakodása következtében, zavarja a levegőnek és gőznek a 20' fejlesztő harántmetszetén való egyenletes elosztását, ezenkívül akadályozza a keletkező hamunak és salaknak elvezetését és üzemzavarokat, valamint javítási és kezelési költségeket okoz. Hogy a legelső helyen említett hátrányt, mely a hatásfoknak a töltési magasságtól való függésében áll, elkerüljék, már ajánlották a levegőnek, illetve a gőznek a kokszon való oly átvezetését, hogy a levegő és a gőz a fejlesztő aknájának és a kokszoszlopnak hosszára harántirányban áramoljanak át. Ezáltal elérték azt, hogy az az út, melyet a levegőnek és a igőznek, illetve a fejlesztett gáznak a kokszon át meg kell tenniök, füg-35 getlen a kokszoszlopnak az üzemben erősen ingadozó töltési magasságtól, mivel ez az út mindig a fejlesztő aknájának változatlan szélességével egyenlő. Az ingadozó töltési magasságnak a vízgáz és az égési termékek ösz-40 szetételére és ezzel a vízgázfejlesztőnek ha-25 30 tásfokára gyakorolt kedvezőtlen befolyását tehát a „harántáramú" eljárás megszünteti. Ezen előny dacára azonban ezen eljárás a „hosszáramú" eljárással szemben eddig nem tett szert gyakorlati jelentőségre, mivel a 45 harántáramú eljárásnál az eddig szokásos módon a fejlesztő aknájának alján egy rostélyt rendeztek el vagy az aknát alul egészen elzárták és csak oldalnyílásokkal látták el, melyek a hamunak és a salaknak eltávolítá' 50 sára szolgáltak. Ekkor azonban oly kelletlenségek léptek fel, melyek a harántáramú eljárásnak alkalmazását huzamos üzemnél lehetetlenné tették. Ha tudniillik a hamu és a salak nem szakadatlanul távolíttatnak el az 55 aknából, akkor iazok legelőször is az akna oldalfalainak átjárási hasítékain rakódnak le, amikor is a hamu egészen az alsó hasítékok magasságáig igen gyorsan felgyűl. Ennek következtében a gázfejlesztést a salak és a 60 hamu eltávolítása céljából gyakran meg kell szakítani. Világos (továbbá, hogy az átjárási hasítékoknak elsalakosodása a levegőnek és gőznek a koksz harántmetszetén való tökéletlen elosztását vonja maga után és hogy 65 erősebbé váló elsalakosodásnál elkerülhetetlenül üzemzavarok állnak be, melyeknek megszüntetése céljából az odasült salakot el kell távolítani, illetve a gázfejlesztőt egészen üzemen kívül kell helyezni. Az erős salakképző- 70 dés folytán az aknának chamotte-bélése nagy mértékben megrongálódik, úgy, hogy azt gyakran meg kell újítani. A jelen találmány már most azon a megismerésen alapszik, hogy a különben rend- 75 kívül kedvező harántáramú eljárásnak összes említett hátrányait elkerülhetjük, ha a hamut és a salakot, rostély alkalmazásának elkerülésével és üzemmegszakítás nélkül, az aknának alsó részéből állandóan eltávolítjuk. 80