81845. lajstromszámú szabadalom • Létraállvány

Mes;íelent 1985. évi február hó 1-én. HAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81845. SZAM. — VIII/a. OSZTÁLY. Létra állvány. Dr. Katona Fülöp mérnök, Budapesten. A bejelentés napja: 1922. évi április hó 5-ike. Az eddig használatban levő építési létraállványoknak két nagy hibájuk van. Az egyik az, hogy mivel ezeknek a létráknak a méretei körülbelül megfelelnek a más célokra is haszf> nálatos rendes létrák méreteinek, az ilyen létraállványokon való közlekedés nagyon nehéz és veszélyes, a kőműveseknek nagyon óvatosan kell rajtuk dolgozniok, hogy le ne bukjanak és azért az ezen létraállványokon 0 való termelés nagyon drága. Másik nagy hibájuk ezeknek a létraállványoknak, hogy nagyon gyengék, úgyhogy rajtuk ,csak homlokzatvakolat javítási munkát lehet végezni, de új épületeknek a felü falazását már nem. A találmány tárgyát képező létraállvány mindkét hibán alaposan segít. Az egyes létrák olyan nagy méretűek, hogy a rajtuk való közlekedés nagyon kényelmes és a kőműves 0 azokon úgy dolgozik, mintha a földön állana, azonkívül ez a létraállvány úgy van megszerkesztve, hogy az mint főállvány új épüleletek emelésénél is használható. A mellékelt rajznak az 5 1-ső ábrája egy létraállványnak részletrajzát mutatja elölnézetben, a 2-ik ábra pedig ugyanennek keresztmetszetét. Az egyes létrák, amelyekből az állvány 0 össze van állítva, az (a) pofákból és a (b) fokokból állanak, az utóbbiak olyan magasságban vannak egymás fölé helyezve, hogy a munkások alattuk egészen kényelmesen elférnek és a pofák köze is olyan, hogy a kö-5 zöttük való közlekedés akadálytalanul történhetik. A (b) fokok a létra egyik oldalán a pofán túl konsolszerűen meg vannak hoszszabbítva. Két létraelemnek összetoldása úgy történik, 5 hogy az (a) pofákat egymásra helyezzük és a (c) hevederekkel megerősítjük, melyeket a (d) csavarok szorítanak össze. Miután az ezen csavarok részére az (a) pofákban fúrt (e) lyukak vagy bővebbek a csavar orsójánál, vagy pedig elipsisi-alakúak, a felső létra- 45 elem szilárdan fekszik fel az alsó elemnek a tetején és ennek folytán a felső létraelem közvetlenül adja át terhét iaz alsónak, ami az eddigi létraállványoknál nem volt kivihető. Azért a találmány szerinti létraállvány 50 nagy terhek felvételére is képes és mint építési főállvány is használható. Erre a találmány szerinti létraállványt különösen munkahídja teszi alkalmassá, mely az eddig ismeretes létraállványoknak a |pa- 55 dozatát helyettesíti. A munkahíd, & találmánynak ez a jellegzetes alakrésze, egy többtámaszú tartót alkot, mely a statikában „Gerber"-tartó néven ismeretes. A munkahíd elemeinek illeszke- 60 dése csuklószerűen történik. A munkahíd egy-egy eleme áll az (f) éldeszkákból és az ezeket felülről letakaró (g) lapdeszkákból, valamint a (h) merevítő bordákból. Az (f) éldeszkák a munkahídelem mindkét oldalán kinyúlnak és két elem összetolásakor kölcsönösen alányúlnak a (g) fedődeszka alá. A csuklószerű illesztést az (i) csavarral eszközöljük. Az illeszkedés ezen módjával azt érjük el, hogy két szomszédos hídelem a terhet egymásnak közvetlenül és nem a csuklócsavar útján adja át. A teherátvitelt a (g) fedődeszka eszközli, mely terhét a szomszédelem- 75 nek alatta levő (f) éldeszkájának adja át. A munkahíd a (b) fokokon fekszik fel, ahol a létraállványhoz a (k) csavarok segítségével van erősen hozzáerősítve. Ezen erősítés folytán a munkahíd a leg- 80 65 70