81839. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági berendezés közuti villamos és más vonatokon a menetközben fel- és leszállásból eredő balesetek csökkentésére, illetőleg menetközben való leszállás meggátlására

Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI B SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81839. SZÁM. — V/g/l. OSZTÁLY. Biztonsági berendezés közúti villamos és más vasutakon a lépcsőkön való utazásból és a menetközben való fel- és leszállásból eredő balesetek csökkentésére, illetve a menetközben való leszállás meggátlására. Kokas József géplakatos, Beuke Lajos és Böthy Károly előrajzoló, mindhárman Kispesten. A bejelentés napja: 1921. évi november hó 4-ike. A közúti villamos és más vonatok kocsijainak lépcsőin való utazást, mely nemcsak a hajtás túlterhelésével, hanem egyéb ismert hátrányokkal és veszélyek-5 kel is jár, továbbá a menetközben való fel- és leszállásokat, amelyek tudvalevőleg igen nagyszámú és súlyos baleseteket okoznak, eddigelé mechanikai vagy adminisztratív intézkedésekkel megszüntetni LO nem sikerült, nemkülönben az utazó közönség körében általában tapasztalható fegyelmezetlenség tekintetében sem lehet lényeges javulásra számítani. A menetközben való fel- és leszállásnak 15 mechanikai úton való meggátlására, illetve megnehezítésére javaslatba hoztak ugyan már bizonyos berendezéseket, amelyek oly ide-oda járó tolóajtókból vagy máseffélékből állottak, amelyek az elindulás, 10 illetve megállás alkalmával a kocsivezető hatása alatt automatikusan működő hajtómű révén tolódtak el a zárt, illetve nyitott helyzetbe és amelyek ekként a menetközben való leszállást teljesen meg'5 gátolták volna, a menetközben való felszállást pedig az ajtónak ekkor zárt állapota folytán legfeljebb csak a lépcsőkre tették volna lehetővé, de az eddigi ily berendezések már maguknak ezen tolóajtók-0 nak, különösen azonban azok vezetésének és hajtásának aránylag igen bonyolult és költséges kiképzése folytán a gyakorlati követelményeknek kellően meg nem feleltek és így a gyakorlatban meghonosodni 6 nem tudtak. A jelen találmány szerint már most ugyanezt a célt jóval célszerűbb eszközökkel és így a gyakorlati alkalmazást lehetévő tévő módon azzal érjük el, hogy a kocsiajtók szokásos alakjait és használati 40 módját változatlanul meghagyjuk 6S 8. kocsi rendes berendezését csupán egy egyszerű önműködő elreteszelő berendezéssel egészítjük ki, mely az elindulás előtt a szokásos módon beakasztott ajtókat ezen 45 állapotukban menetközben fogva tartja és melyet a kocsi belsejében a kezelés számára hozzáférhető helyen alkalmazott, pl. a kocsivezető vagy a jegykezelő részéről működtetendő kezelőszerv vált ki. A tulaj- 60 donképpeni elreteszelő szerkezet a kocsiajtó egy részével oldhatóan kapcsolódó rudazatból áll, amelyet akár elektromos úton (elektromágnesek vagy szolenoidok segélyével), akár pneumatikus úton (a re- 65 teszelő rudazattal összefüggő, hengerben járó és sűrített levegővel elmozgatott dugattyú segélyével), akár pedig mechanikai úton (pl. vezetőcsigákon járó vonóhúzalok vagy hasonló elemek segélyével) eo működtethetjük, ahol is ezt a működést a kocsiajtók becsukása után, közvetlenül a kocsi elindulása előtt a fentemlített kezelő szervvel váltjuk ki, mely aszerint, hogy elektromos, pneumatikus vagy 65 mechanikai működtetésről van szó, villamos kézikapcsolóból, légszelepből (csapból) vagy kéziforgattyúból (emeltyűből) állhat. Az ajtónak a reteszelő füdazattal kap- 70 csolódó részét pl. az ajtókeretnek az ajtó forgástengelyén túlérő nyúlványa alkothatja, a találmány egyik előnyös foganatosítási alakja szerint azonban egyszerűbb és biztosabb szerkezetre teszünk szert az- 75 által, hogy az elreteszelő rudazattal magát