81774. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok vezetékben való mozgásának meggátlására

Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81774. SZAM. — XV/e. OSZTÁLY. Berendezés folyadékok vezetékben való mozgásának meggátlására. Dr. Finály István mérnök Budapesten, IX., Lónyai-utca 41. A bejelentés napja: 1921. évi december hó 12-ike. A találmány célja, hogy nyomás alatti vezetékekben a folyadék mozgását (folyását) meg lehessen szüntetni, vagyis a vezetéket el lehessen zárni, illetőleg az ily 5 módon elzárt vezetéket bármikor meg lehessen nyitni. Ez a szerkezet vagy berendezés a hasonló célt szolgáló szerkezetektől (tolattyú, szelep, csap, stb.) főleg abban különbözik, hogy az elzárás a főveze-10 tékbe beépített minden szilárd, álló vagy mozgó alkatrész nélkül eszközölhető s tisztán csak a megfelelően alakított vezetékben találó anyagú cseppfolyós és légnemű folyadékoszlopok felváltva való belő állítása által történik. Az elzárás azon alapszik, hogy valamely légnemű folyadékoszlopnál, ha csak az oszlop magassága nem túlságosan nagy, a belső nyomás, mely alatt az illető 20 folyadékoszlop áll, gyakorlatilag az oszlop egész magasságában állandónak vehető, (a folyadék súlya elhanyagolható); ezzel szemben a cseppfolyós folyadéknál, még ha annak magassága aránylag ki-25 csiny s a nyomás, mely alatt áll, aránylag nagy is, mégis a nyomás, magának a folyadékoszlopnak súlyával változik, vagyis általában fent kisebb és lent nagyobb. Ha tehát egy vezetéket vagy csövet akként ÍM hajlítok meg, hogy annak tengelye függőleges síkban fekvő szabályos hullámvonalat alkosson, akkor az egyes hullámok egyik felében mindig cseppfolyós, másik felében mindig légnemű folyadékot elhe-5J5 lyezve, ezek nyomásviszonyait oly módon tudom szabályozni, hogy bármily nagy nyomás alatt is álljon a vezetendő folyadék az egyik oldalon, a nyomás egyik hullámról a másikra akként csökken, hogy lo állandó egyensúlyi helyzet legyen, vagyis a vezetékben ne legyen folyadékmozgás. Ugyanis a hullámvonalban alakított cső egy teljes hullámát szemügyre véve (1. ábra), a hullám egyik felében elhelyezett légnemű folyadék bizonyos állandó nyo- 45 mást ad át a másik felében levő cseppfolyós folyadéknak a légnemű folyadékkal érintkező felületére. A cseppfolyós folyadék ezt a nyomást a maga hosszán (magasságban), súlyának és magasságá- 50 nak arányában növeli vagy csökkenti, aszerint, a mint az első légnemű folyadékkal érintkező felülete lent vagy fent volt-e. Ha pl. vizet és levegőt választunk mint cseppfolyós és légnemű folyadékot és 55 szemügyre veszünk egy teljes hullámot alkotó vezetéket (1. ábra), amelyben a bal szárban víz van az ábrában adott módon, míg a jobb szárban levegő van (p2) nyomás alatt, akkor a baloldali hullámhe- 60 gyen a vízoszlop fölött a nyomás (pl), mely a (y'i) értékkel kisebb, mint (p2), ha (h) a vízoszlop magassága és ( y : a víz fajsúlya, vagyis P2

=Pi+}'h 65 Egészen természetes, hogy a (p2) nyomás alatti tér után ismét vizet képzelve, egy második hullámmal ismételhető ez a nyomásnövekedés egy (p3) nyomásra, mely ismét (yh) értékkel na- 70 gyobb, mint (p2). A nyomásnövekedés így addig ismételhető, míg egyensúlyi helyzet áll elő. Ügy a hullámok száma, mint azok magassága, teljesen szabadon választható s 75 a mindenkori helyzetnek és adott viszonyoknak legmegfelelőbben alakítható. Míg azonban a hullámok számában gyakorlati