81732. lajstromszámú szabadalom • Háromkerekű mótoros vontatógép
Mej; jelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81732. SZAM. — X/a. OSZTÁLY. Háromkerekű motoros vontatógép. Apel Miksa magánmérnök Charlottenburgban. A bejelentés napja: 1918. évi október hó 21-ike. Elsőbbsége: 1917. évi július hé 27-ike. Jelen találmány tárgyát háromkerekű vontatógép képezi ekék és egyéb talajmegmunkálógépek számára. Az ismert motoros ekékkel (Ekésmóto-5 rokkal és ekevontatókkal) való munkánál, azon oknál fogva, hogy velük szűk helyen nem fordulhatunk meg és ebből kifolyólag azon körülmény következtében, hogy egy oldal felé hányó ekevasakat használunk, a 10 szántóföldnek csakis két szemközt fekvő oldalán dolgozhatunk és a szántóföld másik két oldalát, a felszántatlan oldalt, üres menettel kell megtennünk, vagy pedig az úgynevezett körben való szántásnál a szántóföld 15 közepén egy tekintélyes részt megműveletlenül kell hagynunk. Az első esetben ezen üresmenetek, különösen nagyobb szántófölddaraboknál a motoros eke által megtett teljes út egy jelentékeny 20 részét képezik. Ez a motoros erő és a munkaidő elégtelen kihasználása folytán lényeges hátrányt jelent. A találmány ezen hátrányt kiküszöböli, még pedig azáltal, hogy a gépet jelen talál-2S mány értelmében akként képezzük ki, hogy azzal forduló eke módjára dolgozhatunk. Ezen célból a gép kerekei és a talajművelő eszközök számára szolgáló kapcsolókészülék egymáshoz képest úgy vannak elrendezve, 30 hogy a hajtott hátsókerék mindkét oldalán, a mellsőkerekek nyomtávolságán belül egyggy vagy több, felváltva működő és ellentétes oldalaik felé hányó ekét alkalmazunk. A találmány tárgyát képező gépnek egy 35 további jellemző vonása abban áll, hogy a hátsó kereken kívül egyidejűleg mindkét mellső kerék vagy ezeknek egyike, mely célszerűen a barázdában fut, oly mértékben hajtatik egy kikapcsolható fogaskerékhajtás 40 által, hogy a talaj ellenállásából eredő erők kiegyenlíttetnek. Már javaslatba hozták azt, hogy egy négykerekű vontatógépnél az egyik oldalon egy síkban fekvő egy vagy két kereket hajtsák. Ezen javaslatnál azonban nem a mellső kerekeknek tulajdonképpeni hajtásáról volt szó, hanem inkább azt kívánták elérni, hogy az eke kapcsolási pontját a kereken kívül helyezzék azon célból, hogy a gép felszántatlan talajon maradjon. Ezenkívül a találmány értelmében a két mellső kormányozható kerék egymással úgy van összekötve, hogy függélyes síkban, de ellentétes irányban állanak be a talaj egyenetlenségeihez képest. Ismert dolog, hogy egy háromkerekű vontatógépnél a két hátsó hajtókereket úgy ágyazzák lengőkardkra, hogy az egyik keréknek felfelé irányuló mozgása a másik keréknek lefelé való mozgását vonja maga után. Azonban ezen ismert elrendezésnél oly kerekekről van szó, amelyeknek tartósan kell lengőkarjaik irányában fekve maradiüofk, amelyeknél tehát a kormányzás nem lehetséges. Azáltal, hogy a találmány tárgyát képező gépnél a két mellső kormányozható kerék egymáshoz képest magassági irányban beállítható, azt érjük el, hogy a két mellső kerék egyike mindenkor a barázdában futhat, amiáltal a gépnek biztos egyenes vezetését érjük el. A gép váltakozó használatának megfeleflően, a találmány értelmében, a talajművelő eszközök akként vannak elrendezve, hogy az egyik gépoldalon levő eszközök kiemelése által a másik oldalon lévők hozatnak a munkaállásba. A mellékelt rajzok a találmány tárgyát képező vontatógépnek egy példaképpen vett foganatosítási alakját sematikusan tüntetik fel. Az 1. ábra a gép oldalnézete, a 2. ábra alaprajza, a 3. ábra elölnézete, a 45 50 55 60 65 70 75 w