81681. lajstromszámú szabadalom • Töltőtoll

2 — bádoglemezből igen egyszerűen állítható elő (minthogy semmiféle finom, érzékeny részt sem tartalmaz), elannyira, hogy még a másodsorban említett, aránylag olcsó 5 töltőtollaknál is lényegesen kisebb, minimális költséggel szerezhető be. A találmány azon a megfontoláson alapszik, hogy egyrészt a tintát kibocsátó cső vagy csőtoldat végnyílásának szabad ki-10 bocsátó képességét és így eltömődés elleni megfelelően nagy keresztmetszetét, másrészt pedig az utóbbi körülmény ellenére a túlömlés meggátlását, vagyis a kiömlésnek az éppen szükséges mértékre való 15 korlátozását megfelelően elérhetjük, ha a kibocsátó nyílásnak oly alakot adunk, amelynél a szabad keresztmetszet és az azt határoló felületek nagysága oly kedvező arányban állanak egymáshoz, hogy a 20 (tinta utánaszorítását nem igénylő és el nem tömődő) keresztmetszet a tinta szabad folyását teszi lehetővé, amelyet azonban a keresztmetszet határoló, kellő nagyságú felületek a felületi tapadás révén a 25 megfelelő mértékben korlátoznak és pedig oly módon, hogy a tollszár csekély rázása szükséges, de egyszersmind elegendő arra, hogy a felületi tapadás hatása átmenetileg megszűnvén, bizonyos ideig tartó 30 írásra (elmázolás nélkül) elegendő menynyiségű tinta follyék ki a tollra, mely mennyiségnek elhasználása után újabb csekély rázás szükséges. Ezt a találmány szerint oly kibocsátó 35 csőtoldat segélyével érjük el, amelynek a toll szélessége irányában hosszúkás, résalakú, lapos szájnyílása van. Ez a hosszúkás résalakú nyílás egyrészt az igen finom körkeresztmetszetű nyílásokkal szemben 40 kiküszöböli az eltömődést és szabad folyást tesz lehetővé, másrészt pedig a szokásos nagyobb körkeresztmetszetű nyílásokhoz viszonyítva a túlömlést meggátló nagyobb, kedvezőbb tapadási felületeket 45 nyújt. A találmány tárgyának egyik célszerű foganatosítási alakja szerint ily szájnyílásra egyszerűen azáltal teszünk szert, hogy egy hengeralakú csődarabnak kibocsátó végét behorpasztás útján rés-50 alakra összelapítjuk. A résnek a fenti célok eléréséhez szükséges kellő méretét, nevezetesen a szokásos írótoll szélességéhez igazodó szélesség melletti magassági méretét kísérletileg 55 könnyen állapíthatjuk meg. (pl. 1—1.5 mm résmagasság rendszerint megfelel.). De a találmány szerint kísérletileg a résnek oly méreteit is megállapíthatjuk, amelyek azt a nagy előnyt nyújtják, hogy a folytatólagos íráshoz a tollszárnak fent- 60 említett külön csekély rázása sem szükséges, hanem magával az írással járó tollszármozgás is elegendő a tinta szállításának elérésére, tehát az utánfolyásnak önműködően való biztosítására. 65 A találmány szerinti töltőtollnál célszerűen a rés határfelületéhez egy lapos és keskeny nyelvalakú toldat csatlakozik, mely a résből kifolyó tintát felfogja és a toll hegye felé megfelelő rétegben vezeti. 70 A találmány tárgyának egy előnyös foganatosítási alakja szerint a csőtoldat résalakú végének keresztmetszetét oly hajlított alakban alkalmazzuk, hogy a csőtoldat vége, illetve a rés szélei egyúttal a toll 75 befogadására is alkalmasak, mimellett a behelyezett toll belső felülete és a rés alsó fala között fenmaradó szabad keresztmetszet van akként megszabva, hogy az a fenti feltételeknek megfeleljen. Ez a ki- 80 képzés a szerkezetnek további, rendkívüli egyszerűsítését nyújtja. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának célszerű foganatosítási példája van feltüntetve. 85 Az 1. ábrán a tulajdonképpeni tollszár hosszmetszetben, a találmány szerinti kibocsátó csőtoldat pedig a beillesztett tollal együtt oldalnézetben látható. A 2. ábra nagyobbléptékű metszet az 1. 00 ábrának II—II vonala szerint. A 3. ábra magát a találmány szerinti csőtoldatot nagyobbléptékű távlati ábrázolásban szemlélteti. A magában véve ismert módon a tinta 95 befogadása céljából üregesen kiképzett (1) tollszár egyik, (3) végén zárt, másik, nyitott végén pedig belső csavarmenetekkel van ellátva, mellyekkel a középen átfúrt csavarmenetes (2) záródugó kapcso- 100 lódik, melynek kicsavarása után a tollszár megtölthető. Ezen (2) dugó külső palástja, valamint a tollszár (3) végének palástja ismert módon kissé kúposán van kiképezve a szokásos (4) védőkupak kellő 105 illeszkedése céljából, amelyet tudvalevőleg írás alkalmával a tollszár (3) végére, egyébként pedig a védendő tollra ráborítva a (2) dugóra szorítunk fel. A találmány szerint a (2) dugó fura- 110 tába az (5) csőtoldat van beszorítva, mely (6)-nál a rajzon látható módon akként van behorpasztva, hogy a 2. ábrán látható harántmetszet létesül, mely a tintaszolgáltatás tekintetében a bevezetésben fel- 115 sorolt előnyöket nyújtja és melynek vezetőhoronyszerű szélei egyúttal a közönséges (8) írótoll befogadására is szolgálnak.