81664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízalatti alagutak építésére
" Megjelent 1935. évi március hó 161-én. ' MAGYAR KIRÁLYI OHSaft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81664. SZÁM. — XV/e. OSZTÁLY. Eljárás vízalatti alagutak építésére. „Siemens & Halske Afctiengesellschaft" cég Berlin-Siemensstadtban mint Scharfenbergné, szül. Schüttler Margit Berta Zsófia, magánzónő Friedrichshagen melletti schöneiche-i lakos jogutódja. A. bejelentés napja: 1920. évi április hó 20-ika. Németországi elsőbbsége: 1913. évi november hó 7-ike. A jelen találmány a földalatti (útburkolat alatti) alagútaknak építésénél szokásos építési módnak vízfolyások (folyamok, folyók) alatti alagútaknak építésére 5 alkalmas kiképzésére vonatkozik és jellemzője az, hogy az átfolyó keresztmetszet tetemesebb szűkítése nélkül, a vízfolyás medrének talpa alatt, az alagút építésére, száraz, a külső levegővel összekötött LO munkakamrát létesítünk. Ezt a munkakamrát, hosszirányában, oldalas zárófalakkal határoljuk és fent körülbelül a folyómeder talpának magasságában fekvő vízáthatlan mennyezettel zárjuk el. 15 Eddig vízfolyások alatt, közönséges légnyomás mellett, alagútakat olyan eljárással építettek, melynél mindenekelőtt két párhuzamos felfogógátat létesítettek egymástól bizonyos távolságban a folyó med-20 rében és ezeket mellső végükön egymással összekötötték. Ezen, a folyóktól elzárt munkaterületen azután, a víz kiszivattyúzását követőleg, a tulajdonképpeni alagútépítőgödröt körülzáró mély szádfalakat 05 verték be a földbe. A felfogógátaknak a folyóban ez a folytonosan előrehaladó építése azonban minden olyan vízfolyásnál, melynek szélessége éppen megfelel a hajózáshoz szükséges szélességnek, a 30 hajók áthaladási szélességét megengedhetetlenül korlátozta. A találmányt az alábbiakban néhány példa alapján ismertetjük. A mellékelt rajz 1. ábrája a vízfolyás 35 alatt épített munkakamra keresztmetszetét ábrázolja az építés befejeztével, ahol is a víz felszíne (l)-gyel és a vízfolyás medrének talpa (2)-vei van jelölve. Az építkezés azzal veszi kezdetét, hogy a meder földjét, amennyire ez a később be- 40 építendő, vízáthatlan (3) mennyezet helyét kitölti, kotrással eltávolítjuk és az oldalas (4) zárófalakat oly mélyen verjük be a földbe, hogy ezek az említett, a meder talpának magasságában beépítendő 45 (3) mennyezetet alátámaszthassák. Ezek a zárófalak egyszerű vas- vagy fa- szádfalak lehetnek, vagy pedig kettős szádfalak, melyeknek közét betonnal, földdel, stb. töltjük ki. A (3) mennyezetet vas, 50 beton, fa stb. felhasználásával építjük be és az említett (4) zárófalakra ágyazzuk. Ennek a mennyezetnek képesnek kell lennie, hogy az önsúlyából, a felette lévő víz súlyából stb. álló terhelést a (4) alá- r>5 támasztó falakra vigye át. A vízfolyás medre alatt az említett száraz munkakamra építésének lehetővé tételére a (3) mennyezetet vízáthatlanná kell tenni és a két oldalt csatlakozó vízmedertalphoz ké- eo pest is vízmentesen el kell tömíteni. Az alagút két végén, a két partnál, ezt a (3) mennyezetet felfelé vezetjük, úgyhogy a folyó vize, ezen a helyen, keresztben haladó vízáthatlan réteggel van körülvéve és or> így nem hatolhat be a talajba. A (4) zárófalak közt lévő földből, a talajvíz eltávolítása és ennek a földnek az alagúttest (5) talpmélységéig való eltávolítása után olyan munkakamrát kapunk, mely- 70 ben azután a szokásos módon készíthető el az alagút teste. A 2—7. ábrákon egy második példán van ismertetve a találmány tárgya. Itt az
