81584. lajstromszámú szabadalom • Irányzó távjezőkészülék repülőgépekhez

a (4) fogaskerékáttétel, (5) tengely és (6) csiga közvetítésével forgatható, míg egyidejűleg a hajlékony (7) tengely közvetítésével az iránytű tokjával áll össze-5 köttetésben. A (3) forgattyú forgatásával tehát vagy a törzsszabadalom értelmében az utas, vagy pedig, ha egyedül a vezető repül, a vezető maga állíthatja be a mindenkor kívánatos irányt iránytűje segélő lyével. A (7) tengelyt a másik végéhez csatlakoztatott hajlékony tengellyel is meghosszabbíthatjuk, hogy egy második, vagy esetleg egy harmadik szélrózsát is kapcsoljunk a tengellyel, miáltal a szél-15 rózsa állását több helyen tehetjük láthatóvá, ami nagy hadi repülőgépeken vagy más hasonló esetekben kívánatos lehet. A (7) hajlékony tengely az iránytűnél a (8) tengelycsonkba megy át, mely a 20 (9) csavar révén a (10) csavarkereket forgatja, mely a lefeléirányuló (12) csapon van forgathatóan ágyazva, és a (13) kengyelt hordja, amely a (14) iránytűtokot kardanszerű felfüggesztésben tartja. 25 A kardan-felfüggesztés dacára forgathatjuk ilyként az iránytű tokját. A feltüntetett megoldásnál a (15) szélrózsa fölött két (16) és (17) seléncella van elrendezve, míg a szélrózsa alatt a 30 (18) és (19) tokokban két (20) fényforrás van elhelyezve. Ezen részek azonban fordítva is rendezhetők el, úgy hogy a seléncellák fekszenek alúl, a fényforrások pedig felül. A (18) és (19) tokokban elhelye-35 zett (21) kondenzátorok a (20) fényforrás éles képét létesítik a (15) szélrózsa síkjában. A (15) szélrózsa, amint ez az 1. és 4. ábrából látható, a (22) kivágással van ellátva, mely közel a fél kerületre ter-40 jed. Ezen kivágás úgy van méretezve, hogy ha a repülőgép a kívánt irányban halad, a szélrózsa (23) radiális szélei a (18) és (19) tokokban lévő (20) fényforrásokat épen lefödik, vagyis ezen helyzet-45 ben a (16), illetőleg (17) szeléncellák megvilágítását gátolják. Ekkor az irányjelző felé áram nem haladhat, és az nyugalmi állásban marad. Amint azonban az (1) szélrózsa révén a (14) iránytűtok 50 kissé elfordul, a (20) fényforrások oly helyzetbe kerülnek, amelyben vagy az egviket, vagy a másikat a (15) szélrózsa (23) szélei többé nem takarják, úgy hogy a szabaddá tett fényforrás a megfelelő 55 seléncellát megvilágíthatja és gerjesztheti, minélfogva az áram a cellán átfolyván, az irányielzőt úgy működteti, hogy mutatója kileng és azon irányt jelzi, amelybe a gépet kormányozni kell. Mindenesetben a (15) szélrózsát felülről látni 60 lehet és így az iránytűt normális módon is lehet használni. Irányjelző gyanánt vagy a törzsszabadalomban ismertetett szerkezetet használhatjuk, vagy pedig más mutatószerke- 65 zetet, de egészen más berendezések is alkalmazhatók arra, hogy a mindenkor követendő irányt a vezető tudomására lehessen adni. így pl. kigyúló lámpák segélyével, melyek esetleg különböző szí- 70 nűek, adhatunk ily értelmű jelzéseket, ami különösen éjjeli repülés esetén lehet kívánatos. A (21) kondenzátorlencsék alkalmazása fontos, mert csak így lehet a (20) fényforrások képeit a (15) szél- 75 rózsa (23) radiális széleinek közvetlen szomszédságában létesíteni, úgy hogy a repülőirány már legkisebb eltérése is az egyik fényforrást szabaddá teszi és a hozzátartozó seléncellát Saiegvilágítja. Mind- 80 ennek dacára ezen szerkezet a seléncellának hátrányos megvilágítását, különösen a szétszórt fény által, meggátolja. Bizonyos esetekben és alkalmas jelzőszerkezetek használatakor emellett cél- 85 szerű lehet a fényforrást úgy kiképezni vagy elhelyezni, hogy a kondenzátor által a szélrózsa síkjában létesített kép nem pontalakú, hanem a szélrózsa sugárirányára, vagyis a (23) élek irányára merő- !Ji) leges iránvban bizonyos kiterjesztéssel bír. Ezt például azzal érhetjük el, hogy a fényforrás izzó szálát úgy helvezzük el, hoev a fénvforrás képes a radiális (23) szélekhez képest harántirányban fekszik. 95 Ennek folytán az iránytű toknak menetirányváltozások esetén való elforgatásakor a fényforrás fokozatosan szabadul fel. Ezáltal a (16) illetőleg (17) szeléncella nem kapja azonnal a maximális megvilá- 10° gítást, hanem előbb csak gvenge, és csak a menetiránytól való erősebb eltérések esetén bekövetkező erősebb megvilágítást szenved, és ennek megfelelően a seléncellán átfolyó áram erőssége is különböző 105 lesz. Ha ezzel kapcsolatban oly jelzőkészüléket használunk, amely ezen különböző áramerősségeket gyengébb vagy erősebb kitéréssel teszi szemlélhetővé, úgy a vezető megállapíthatja, hogy vájjon erő- 110 sen vagy csak aránylag kevéssé tért el az előírt menetiránytól. A fent leírt elvet azonban fordított értelemben is használhatjuk az iránytűállomásoknak távjelzőszerkezetekre való 115 átvitele céljából. Ily iránytű-távjelzőkészü-