81449. lajstromszámú szabadalom • Polluskerék villamos gépekhez

Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81449. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Póluskerék villamosgépekhez. Siemens-Schuckert Werke G. m. Berlin— Siemensbtadtban. b. H. A bejelentés napja: 1920. évi október hó 22-ike. Németországi elsőbbsége: 1919. évi július hó 25-ike. Igen nagy fordulatszámmal járó, de aránylag kis átmérőjű póluskerékkel bíró váltakozóáramú gépeknél az eddigelé használatos póluserősítési módok, mint 5 példának okáért a fecskefark-alakú felékelés, csavarokkal való megerősítés, stb. a nagy centrifugális erők miatt már nem alkalmazhatók. Kerestek más, a nagy igénybevételeknek megfelelő szerkezeti 10 megoldásokat, nevezetesen a pólusokat két részre osztották, a pólus-sarura és a pólussapkára, olyként, hogy a póluskerék agyában hengeralakú csonkokat képeztek ki és ezekre mint magokra húzták fel 15 a megfelelőleg alakított üreges pólussapkákat. A felerősítés módja legtöbbször abban állott, hogy a pólusmagot csavarmenettel látták el és erre hajtották fel a pólussapkát, vagy pedig a pólusmagot 20 sima felülettel képezték ki és a rátolt sapkát oly csavarokkal erősítették fel, amelyek a tengellyel párhuzamosan a pólusmag és a sapka közötti résben hajttattak be. 25 Igen nagy tengelyirányú hosszal bíró póluskerekeknél ezt a szerkezeti megoldást a hengeres pólusmag túlságos hossza miatt, már nem alkalmazhatjuk és a sapkák szilárd felerősítése céljából több ily 30 magot kell egymás mellett elrendeznünk. Az ily szerkezetű póluskerekek előállítása azonban a műhelyben nagy nehézségekkel jár. Valamennyi hengeralakú pólusmagnak pontosan egy síkban kell feküdnie azon 35 célból, hogy egyrészt a sapkát könnyen feltolhassuk, másrészt szükség esetén le is vehessük. Ez a pontosság azonban rendkívül hosszadalmas, fáradságos és drága munkát kíván. A pólussapkáknak hosszú póluskere- 40 kéknél szokásos felerősítési módja abban áll, hogy a pólussarut megfelezik, a két felet középen olyan póluscsonkokkal látják el, amelyek egy középső pólusmag és két oldalsó gyűrűkre szerelt és a pólus- 45 mr gra feltolható lécek közé szoríttatnak, amely nevezett alkatrészek a rajtuk kiképzett hornyok, csapok és más hasonló szerkezeti részek segélyével akként nyúlnak egymásba, hogy a forgás közben fel- 50 lépő röpítő erő ellen elegendő biztosítékot képeznek. Ezen felerősítési mód ugyancsak azzal a hátránnval jár, hogy a műhelyben igen sok felületet kell megmunkálni, továbbá, hogy a gerjesztőtekercs 55 részére nagy mennyiségű rezet kell felhasználni, mivel ezen tekercsnek a tengely irányában bővebbnek kell lennie, mint az összeszerelt pólusmag, azon célból, hogy a részekből álló pólussapka be- 60 szerelhető legyen. A jelen találmány értelmében a fenti célra szolgáló póluskerekek szerkezeti megoldását azáltal egyszerűsítjük, hogy oly pólusmagot és pólussapkát képezünk <55 ki, amelyek egymással csakis a pólusmag tengelyével párhuzamos síkok mentén érintkeznek. E célból a pólussapkákat oldalszárakkal nyeregszerű alakban képezzük ki, olyként, hogy a nevezett szárak 70 oldalnézetben a pólusmagot két oldalról fogják körül. A mellékelt rajzban a találmány egy kiviteli példáját tüntettük fel. A kerék (n) agyából az agy teljes hosszában a (k) lécszerűen kiképezett pólusmag 75 nyúlik ki. Ezen pólusmagon ül a nyeregszerűen kiképezett (r) pólussapka, ame-