81419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habarcsfalak készítésére

Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81419. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás habarcsfalak készítésére. Strifler Béla vezérigazgató, Budapesten. A bejelentés napja: 1919. évi március hó 24-ike, A habarcsfalak, például betónfalak készítéséhez héjalásra (saluzásra) van szükség, hogy a fal képzésére szolgáló habarcsréteget a megszilárdulásig hatá-5 roljuk. Az ily saluzást többnyire elegendő egyik oldalon alkalmazni, főképpen ha aránylag csekély vastagságú falakról van szó. A deszkákból vagy más lemezekből 10 álló saluzás elkészítése azonban igen körülményes, különösen oly esetekben, amidőn nem sík felületekről, hanem görbe felületekről, például kupolákról, gömbfenekű víztartókról, hajótestekről, vagy 15 hasonlókról van szó. A találmány tárgyát oly eljárás képezi, habarcsfalak, főképpen vékony betónfalak készítésére, amely a saluzással járó nehézségeket a legbonyolultabb 20 alakú falfelületek esetén is teljesen elkerüli. A találmány szerinti eljárás lényege abban áll, hogy a készítendő habarcsfal armatúráját képező vashálózat egyik 25 oldalán fekvő, támasztószerkezetek segélyével határolt teret szálas anyaggal, például fagyapottal töltjük ki, amely a vashálózat másik oldaláról felvitt habarcsot bizonyos mélységig behatolni 30 engedi, a megszilárdulás után pedig a szálas anyagból álló támasztókötelékeket a habarcs által lekötött szálak kivételével eltávolítjuk és az ilyként elkészített habarcsfalnak szálas, egye-35 netlen oldalát szükség esetén vakolattal besimítjuk. A mellékelt rajzban a találmány szerinti eljárás több megvalósítási módja van feltüntetve. 40 Az 1. ábra például egy hajótest félkeresztmetszetét mutatja, a hajótőnek felfelé fordított helyzetében. A hajótest vázát az (a) bordák szolgáltatják és ezen bordák külső oldalára szegezzük fel a hajótest elkészítendő betónfalának ar- 45 matúráját képező (b) dróthálót. Az (a) bordák belső oldalára ideiglenesen a (c) léceket szegezzük fel egymástól meglehetősen nagy távolságokban. A találmány szerint már most a (b) drótháló és 50 a (c) támasztólécek között levő teret (d) fagyapottal töltjük ki. Ezután a (b) dróthálóra kívülről felvisszük az (e) betónhabarcsréteget, mely bizonyos mélységig behatol a (b) fagyapotrétegbe, amely az 55 (e) betónhabarcs felvitelekor saluzás gyanánt szolgál. Azáltal, hogy a betónhabarcs a fagyapotrétegbe behatol, a (b) vashálózat teljesen beágyaztatik a betonba. 60 A habarcs megszilárdulása után a (c) léceket leszedhetjük és a (d) fagyapot legnagyobb részét eltávolíthatjuk, mert csak a legkülsőbb szálak maradnak a betonba lekötve. A betónfalak ezen szálas 65 belső oldalfala durvafelületű és ennek folytán, továbbá a kiálló szálak segélyével jól köti le a belső oldalra felvitt simítóvakolatot. Bizonyos esetekben azonban ezen belső simítás el is maradhat. 70 Az 1. ábra szerint a (c) lécekből álló támasztószerkezet párhuzamosan és híven követi a létesítendő (e) betónfalat, azonban erre nincs okvetlenül szükség, így például a 2. ábrában feltüntetett 75 többszörösen öblösödő betonfal készítésénél ideiglenesen kifeszített nagy lyukfcőségű (cl) drótháló szolgál támasztószerkezet gyanánt, mely egyáltalában nem követi a készítendő (e) betonfal öb- 80