81406. lajstromszámú szabadalom • Mankó, rugalmas és járás közben a testmozgáshoz alkalmazkodó fejdarabokkal

Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81406. SZAM. — Vll/c. OSZTÁLY. Mankó, rugalmas és járás közben a testmozgásokhoz alkalmazkodó fejdarabbal. Steinmüller Frigyes kocsigyártó mester Hinterbrühlben Alsó-Ausztria. A bejelentés napja: 1920. évi október hó 30-ika. Elsőbbsége: 1917. évi szeptember hó 19-ike. Már régen elismerték, hogy mankóknál és botoknál a kézcsuklóban, ill. hónaljban keletkező lökéseket lehetőleg ki kell küszöbölni, mely célból a mankónak vagy botnak végén 5 acél- vagy gumirugókat alkalmaztak. A gumi alkalmazása azonban veszélyes, mivel nedves időben csúszik. Továbbá az eddigi merev kapcsolat a mankó és fejrésze között a hónalj feldörzsölését eredményezte, mely hátrányt a 10 mankó fejrészének párnázása csak részben szüntette1

meg. Jelen találmány nemcsak megszünteti fentemlített hátrányokat, hanem még több fontos előnnyel is bír. Egyik példaképpeni kilő viteli alakja mankófejen való alkalmazásban mellékelt rajzon metszetben látható. Jelen találmány elvén a mankófej kétrészű és az (a) támasztórészből, valamint a (c, d) mankóágak (b) összekötőrészből áll. Az (a) 20 támasztórészben két (e, f) csavar ül, melyek hosszirányban bizonyos játékkal könnyen mozoghatnak a (b) összekötőrész (g, h) hüvelyeiben. Az (e, f) csavarorsókat (i, k) rugók veszik körül, melyek az (a, b) részeket '25 egymástól távolítani igyekszenek. Aszerint, amint a támasztórészre eső nyomás központos, vagy pedig oldalirányú, az (i, k) rugók egyidejűleg egyenlő mértékben vagy pedig azoknak egyike kisebb vagy nagyobb mérték-30 ben nyomatik össze, olykép, hogy a tulajdonképpeni mankó az (a) támasztórész alatt bizonyos határok között ide-oda lenghet, anélkül, hogy a támasztórésznek ezen mozgás! követni kellene. Az (a) támasztórész tehát a mankó hasz- 85 nálata közben nyugodtan marad a hónaljban és így azt fel sem dörzsölheti. A lökéseket a rugók felfogják és kétségtelenül lényegesen csökkentik. Jelen találmány lényegeként tehát a mankófejrész oly rugalmas elrendezése 40 szerepel, melynek révén a mankófejrész, r. mankónak összes helyzeteiben az alátámasztófelülettel párhuzamosan áll be és ezáltal a mankó kicsúszását megakadályozza. Szabadalmi igény: 45 Mankó, rugalmas és járásközben a testmozgásokhoz alkalmazkodó fejdarabbal, azáltal jellemezve, hogy a (c, d) mankóágak (b) összekötőrésze és a mankó laza (a) alkatrésze között (i, k) rugók (spirál- 50 rugók, acélrugók, kaucsukrugók, önműködő rugók, gumipárnák stb.) vannak elrendezve, melyek ezen (a) támasztórészt a mankóágak (b) összekötőrészétől, mely az (a) alátámasztórészhez képest vezetve 55 van (pl. (e, f) csavarokkal), távoltartani igyekszenek és lehetővé teszik, hogy a mankó mindenkori helyzetében annak fejrésze az alátámasztó felületei párhuzamosan állhasson be. 60 1 rajzlap melléklettel. Stádium nyomda, Budapest.