81402. lajstromszámú szabadalom • Keréknélküli jármű

van ágyazva (6.. ábra), melyeknek csapjaira lánckerekek vannak ékelve (1—4. ábra) (h). Ezen (h) lánckerék végnélküli láncáttétel hajtására szolgál, mely két-két (c, cl), fi illetve (d, dl) stb. lábat kapcsol egymással. Két végén minden egyes láncáttétel (i, il) lánckerekeken van átfektetve, melyeknek tengelyei a (c, cl) lábakon mennek át. A lánckerekek tengelyeire minden egyes láb 10 belsejében (k) alaktárcsák vannak ékelve, melyek egyikét a 11—14. ábrák mutatják részletesebben. A jármű mozgását a 7—10. ábrák kapcsán érthetjük meg. 15 Tegyük fel, hogy a (c, cl) lábak a 7. ábrában feltüntetett helyzetben vannak és hogy az (f) forgattyú az (1) nyíl irányában forog. A forgattyú végével a (c, cl) lábak egy-egy (m), illetve (s) vonózsinor révén •20 vannak összekötve és a forgattyú a mozgás kezdetén a 7. ábrabeli helyzetben áll. Ezen, az 1. ábrának megfelelő helyzetben az (a), illetve (a') talp fekszik a talajra. Ha az (f) forgattyú a 7. ábrabeli állásból a 8. ábrabeli '1~> állás felé mozog, úgy a vonóköté] (m) része húzóigénybevételt szenved és a (c, cl) rudak az (e) járműkeret menesztésével függőleges állásba kerülnek, miközben a helytálló (o, p) csuklók körül lengenek, miáltal a 8. :')(} ábrabeli állásba kerül a szerkezet. A 7. ábrabeli állásból a 8. ábrabelibe való átmenet alkalmával az (m) és (s) vonószervek hoszsza megnövekedik, azonban ezen növekedés oly csekély, hogy az (m) és (s) vonószervek :í5 belógásának változásával kiegyenlíthetők. Vonószervek gyanánt a 11—14. ábrának megfelelően elsősorban láncok alkalmazhatók, amelyeknek belógása és játéka aránylag nagy. 40 Amint az (f) forgattyú a 8. ábrabeli állásból továbbforog, az (m) vonószervre kifejtett húzás a (c, cl) rudakat a 9. ábrabeli helyzetbe lengeti, miáltal a jármű kerete a forgattyúkör átmérőjének megfelelően elto-45 lódott a menetirányban. Ezen állás elérése után a (c, cl) lábak az alább leírandó szerkezet révén megrövidülnek, vagy felfelétolatnak, minek következtében az (f) forgattyú továbbforgatása alkalmával a (c, cl) részek 50 már nem az (o, p) csuklók körül, hanem az (e) váz (q, r) csuklói körül fognak lengeni. Ezen kilengés akkor következik be, ha az (f) forgattyú a 9. ábrabeli helyzetből a 10. ábrabeli helyzeten át visszatér a 7. ábrabeli 55 helyzetbe. Ezalatt ugyanis az (s) vonószerv húzóhatást fejt ki. A 7. ábrabeli állásban tehát a (c, cl) lábak ismét az eredeti ferde állásba kerültek, csupán az (f) forgattyú körülfordulása alatt az egész jármű a (t) nyíl irányában bizonyos darabbal eltolódott. G0 Röviddel a 7. ábrabeli állás elérése előtt a (c, cl) lábak ismét lefelé tolódnak, úgy hogy a kocsi ismét az (a, a') talpakon nyugszik. A (b, b') talpak ezen megoldásnál 180°-kal késnek fázisban, amennyiben az (f) 65 és (g) forgattyúk, illetve az (f) és (g') forgattyúk 180"-kal vannak elékelve. A jármű tehát mindenkor legalább két talpon nyugszik és a paralellogramszerű rudazatok leírt mozgása az egész járműnek egyenletes 70 haladását eredményezi. A (c, cl) lábak fölfelétolására a lábak belsejében elrendezett (k) alaktárcsák szolgálnak, melyeket a láncáttétel forgat, mert a (h) lánckeréknek az (f) forgattyúval való egyszeri körüljárása alatt a lánckerék is egyszer megfordul saját tengelye körül. Maguk a lábak két, keresztfejes hajtómű módjára egymáshoz képest eltolható (u) és (v) részből állanak, melyek közül a keresztfejet alkotó (u) rész (r) vagy (q) csap segélyével az (e) kocsivázra, a csuszkát tartalmazó (v) rész pedig a (p) vagy (o) csap segélyével a hozzátartozó talpra van csuklósan erősítve. A (k) alaktárcsa felé két (w) és (x) görgő szoríttatik, 85 melyek közül az előbbi az (u) részen, az utóbbi pedig a (v) részen van ágyazva. A mozgás kezdetén (7. ábrabeli állás) a (k) alaktárcsa a 11. ábrában feltüntetett állásban van és a (h) lánckerék forgása közben 90 az (y) nyíl irányában forog a két lánckerék közötti áttétel által megszabott sebességgel. A 12. ábrából látható, hogy ha az (f) forgattyú a 9. ábrabeli állást elérte, a (k) alaktárcsa annyira forgattatott el, hogy a 95 láb (v) része fölfelétolódhatik, miáltal az illető lábhoz tartozó talp a 10. ábrának megfelelően a talajról felemeltetik. A láb (v) részének fölfeléhúzására a talpak és az (e) kocsi váz közé (z) vonórúgók vannak ik- 100 tatva. A 10., illetve 14. ábrabeli forgattyúállás elérésekor a (v) rész legmagasabb helyzetébe került, mialatt maga a (k) alaktárcsa is bizonyos darabbal emelkedett, hogy öble az állandó magasságban megmaradó 105 (w) görgővel állandó érintkezésben maradjon. Mivel a járműnek a 7. ábrabeli állásból a 9. ábrabeli állásba való mozgása az (o) és (p) csuklók körüli lengetéssel történik, a 110 jármű váza a körív magasságával megegyező mértékben fel- és lefelémozogna, tehát nem maradna meg állandó magasságban. Ennek elkerülésére az alaktárcsák (1) és (2) görbe szakaszait nem az alaktárcsa középpontjával 115 centrikusán, hanem kissé lapítva képezzük ki, minek következtében a jármű továbbmozgatása közben a magassági különbség