81378. lajstromszámú szabadalom • Adó és vevőelrendezés hanghullámohkhoz

— 2 — giát létesítünk, amely az alakzatot rezgésbe hozza; ezáltal a (b) pontra erőátvitel megy végbe, amely az (a) testet, mint egészet, megfelelően kis mozgásba 5 hozza. Ez gerjeszti (f, f)-nél a membránszerű (g) alakzatot, amely, minthogy alkalmas módon össze van hangolva, (h) középpontjával heves rezgésekbe jut. Ekkor (g) számára nagy sugárzási csillapí-10 tás adódik ki, hacsak gondoskodunk arról, hogy (g) a kisugárzott rezgések hullámhosszaihoz viszonyítva ne legyen túlságosan kicsinyre megszabva és tömege a rugalmassági erőhöz viszonyítva ugyan-15 csak túlságosan kicsiny ne legyen. Ha (g)-nek az 1, ábrában választott alakjánál ezen alakzat sugárzási csillapítása még túlnagy találna lenni, úgy azt technikailag könnyen megvalósítható módon 20 csökkenthetjük azzal, hogy a magában a membránban meglevő rugalmassági erőhöz a membránon még további rugalmassági erőkről gondoskodunk, pl. a 2. ábrán feltüntetett (i) bordák alakjában 25 és a hangolást, amely ezáltal emelkedik, leszállítjuk azzal, hogy (k) tömeget adunk hozzá (2. ábra). Ahelyett, hogy a membránszerű alakzatot a (c) rezgési alakzattal gerjeszte-30 nők, ami által többszörös hullámos jelenség és egyéb melléktünemények következnek be, bizonyos esetekben adó- és vevőkészülékeknél célszerűbb lehet, ha a sugárzó felületet egy második rezgési 35 alakzat mellőzésével kötjük össze a tulajdonképpeni gerjesztővel vagy vevővel. Ilyen elrendezést tüntet fel a 3. ábra, amelynél a (g) alakzat egyúttal más alakban van kiképezve és pedig körfelü-40 let, amelyet gyűrűalakúan gerjesztünk. Az (f2, fl) helyek a gerjesztési helyek. A gerjesztést az (1) elektromágnes idézi elő, amely az ismét hengeralakú fazék gyanánt kiképezett (a) testtel van szi-45 lárdan összekötve és a (g)-vel összekötött (m) horgonyt vonzza. Ez a horgony egyúttal tömeget is képvisel. Az amplitúdók, amelyeket (fl) és (f2) ekkor végeznek, egymáshoz képest körülbelül fordított 50 arányban vannak, mint (m) az (á)-hoz. A (g) alakzat már most körülbelül úgy jut rezgésbe, amint a 4. ábra mutatja, vagyis annak gerjesztése az (f2)-nél előidézett amplitúdókkal és az (fl, fl)-nél 55 beálló, tényleg leggyakrabban lényegesen kisebb amplitúdókkal történik, mimellett az valamelyik középső körben, körülbelül a (hh) helyeken, a legnagyobb amplitúdót éri el és ennélfogva lényegileg gyűrűalakban rezeg, amint ezt a szakadó- 60 zott vonalak jelölik. A 3. és 4. ábrák szerinti elrendezésnek az előnye az, hogy egy-hangú. Ha bármely okból szükségesnek mutatkoznék az eredetileg általában véve nagy 05 sugárzási csillapítást csökkenteni, úgy a 2. ábrához hasonlóan a (g) alakzatra ismét bordákat helyezhetünk, amelyek körülbelül a középtől a szélek felé futnak és a fokozott hangolást tömegek alkalma- 70 zásával, pl. (h h) környékén gyűrűalakú dudorodás alakjában, ismét leszoríthatjuk. Ez az elrendezés különösen előnyös hang létesítésére vagy felfogására levegő- 75 ben, míg az 1. és 2. ábrák szerinti elrendezés az amplitúdóknak a (c) rendszerben még lehetséges áttétele folytán vízben továbbítandó hangokra nagyon alkalmas. Mindkét elrendezés azonban mindkét 80 fajta közegben előnyöket nyújthat. Az 5. ábra a 3. ábrához hasonló elrendezést mutat felülnézetben. A (g) alakzat azonban itt nem úgy van kiképezve, hogy a 4. ábrához hasonlóan gyűrűalakban re- 85 zegne, hanem a rezgési alak tekintetében jellegzetes szektorokra esik szét, amelyek közül, kettő-kettő párosával egymás mellé van rendelve. így például az (o, o) helyek itt merevítésekkel vagy tömegekkel 90 akusztikailag nyugalomra vannak késztetve, míg a másik két (p, p) hely a használt hangra van hangolva és körülbelül középső (1' h') pontjaikon maximális amplitúdókat végeznek. Gerjesztésük is- 95 mét az (fl, f2) helyeken megy végbe, szigorúan véve azonban még az (o és q) szektorok közötti széleken is. Bizonyos körülmények között lehetséges az is, hogy egy normális membránt alkalmas gerjesz- 100 tés útján a megrajzolt rezgési alakra hozzunk, például azáltal, hogy két mágnesszárat hagyunk hatni a lemez szélének alkalmas pontjain. A találmány második kiképzése, amely 105 az előbbinek általánosítása, a 6. ábrán van feltüntetve. Itt (a) ismét hengeralakú fazékszerű test, amellyel az (1) fazékmágnes van szilárdan összekötve. Ez utóbbi a (g) alakzatot az (f2, f2) körön no rezgésekbe hozza és pedig azáltal, hogy az elektromágnesen rezgések az (f2, f2) helyekkel mereven összekötött kengyelvagy harangalakú (q) közbenső darabra hatnak. A (g) alakzat leghevesebb moz- 115 gásai a (h) középpontban mennek végbe, míg az (fl, fl) pontok általánosságban a legnyugodtabbak. Ezen gerjesztés foly-