81373. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajókon a hullám telegrafiai céljaira
Megjelent 1935. évi április hó 209 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81373. SZAM. — VH/j. OSZTÁLY. Berendezés hajókon a hullámtelegráfia céljaira. Signal Gesellschaft m. b. H. cég Kielben. A bejelentés napja: 1914. évi december hó 21-ike. Elsőbbsége: 1914. évi január hó 9-ike. A tengereken át való villamos hullámtelegráfiánál, melynél természetesen vagy mindkét, vagy az egyik állomás magában a vízben, illetve vizén van elrendezve, azaz például 5 hajón van alkalmazva, az energia kisugárzásához szükséges elemeket eddigelé a víz fölött rendezték el. Tagadhatatlan, hogy ezen elrendezésben bizonyos hátrány rejlik, minthogy az illető elemek, vagyis tehát az anten-10 nák elpusztulása vagy megsérülése után a hírközlés teljesen meg van gátolva, illetve nagyon meg van nehezítve. Alapjában véve ezen hiány azáltal küszöbölhető ki, hogy vízfeletti hullámtelegráfia 15 helyett vízalattit alkalmazunk. Az ily telegráfia megvalósításával szemben mutatkozó nehézségek abban állanak, hogy a vízfeletti telegráfiában szokásos frekvenciáknál a tengervíz ohmikus ellenállását bajos legyőzni. 20 Az oly villamos sugárzási folyamatoknál, mint amilyeneken a hullámtelegráfia alapszik, az ohmikus ellenállásnak a dielektromos ellenálláshoz való viszonya játszik szerepet. Ha sikerül a dielektromos ellenállást az ohmikus 25 ellenállással egyenlővé vagy ennél kisebbé tenni, akkor elektromos hullámok segélyével való közlés a víz alatt lehetővé válik. A találmány szerint ezen követelménynek azáltal teszünk eleget, hogy a villamosáram frekven-30 ciáját akként szabjuk meg, hogy a közegnek, vagyis a tengervíznek dielektromos váltóáramú ellenállása a közeg ohmikus ellenállásával egyenlővé vagy annál kisebbé váljék. Erre nézve a következő viszonyok jöhetnek tekintetbe: Oly folyadékokban, amelyek — mint pl. a tengervíz — jelentékeny vezetőképességgel bírnak, a villamos energiának hullámalakban való tovaterjedésénél két folyamat megy 40 végbe és pedig egyszerű áramvezetés és dielektromos eltolódás útján való tovaterjedés. 35 Az első folyamat, mely a víz disszociációfokától függ és az ohmikus ellenállást szabja meg, a Joule-féle hő- és más efféle tényezők folytán tetemes energiaveszteségekkel jár. A 4c második folyamatnál a hatásveszteségeket csupán a dielektromos hiszterizis szabja meg; egyebekben ugyanis az effektus a folyadék koncentrációfokától csak közvetve függ, nevezetesen annyiban, amennyiben -r >0 rendellenes abszorpció következik be, mi mellett ;azoban az ezen abszorpcióval, illetve a rezonancia abszorpciójával járó veszteségek nem jönnek tekintetbe, minthogy azok a villamos sprektumnak mindig csak keskeny 55 sávjait érik és a hullámfrekvenciának lényegtelen változtatásával gyakorlatilag könnyen elkerülhetők. Ha már most egyenáramot vagy igen lassú váltóáramot alkalmazunk, akkor a fentemlített első folyamat játszik túlnyomó szerepet, mert a víznek dielektromos ellenállása az ohmikus ellenálláshoz viszonyítva nagy. Az energiakisugárzás hatásfoka ebben az esetben gyakorlatilag elégtelen. Az (ö—C) kifejezésben, amelynek reciprok értéke a dielektromos ellenállást adja, tudvalevőleg ( co) a körfrekvenciát jelenti, vagyis az abszolút frekvenciát is tartalmazza. Ebből következik, hogy a frekvencia fokozá- 70 sával, azaz az (co ) értéknek növelésével a vezető közeg kapacitív ellenállását korlátlanul csökkenthetjük, míg az ohmikus ellenállás a frekvenciától független. Mennél magasabbra szabjuk tehát a frekvenciát, annál 75 kisebbé válik a dielektromos ellenállás, vagyis az elektromos energiának annál nagyobb része vihető át (dielektromos eltolódás útján) és az nincs többé alávetve az ohmikus ellenállásból származó veszteségek- 80 nek. Minthogy az energiaveszteségek a dielektromos átvitelnél a fentemlített okokból jó-60 65