81312. lajstromszámú szabadalom • Ujítások fűtőtesteken
Megjelent 1935. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81312. SZAM. — Il/h. OSZTÁLY. újítások fűtőtesteken. Compagnie Nationale des Radiateurs cég Parisban. A bejelentés napja: 1914. évi január hó 30-ika. Elsőbbsége: 1913. évi június hó 5-ike. 10 15 20 25 :so 40 A jelen találmány oly fűtőtestekre vonatkozik, amelyeknek elemei egy darabban öntött csövekből vannak összetéve és a találmány lényege abban áll, hogy a csövek átmérője jóval kisebb, száma pedig jóval nagyobb, mint az eddigi öntött fűtőtesteknél volt. Ez utóbbiaknál a fűtőfelületet azáltal törekedtek növelni, hogy a csöveknek különböző alakokat adtak és azokat szárnyakkal vagy bordákkal stb. látták el, azonban mindig aránylag nagy belső átmérővel készítették. A jelen találmány szerint ezen ismert fűtőtestek csöveit oly öntött csövekkel helyettesítjük, amelyeknek belső átmérője a lehető legalacsonyabb értékre van csökkentve. Megjegyzendő, hogy kis acél- vagy rézcsöveknek fűtőtestek gyártásánál váló alkalmazását már javasolták, azonban az ilyen csöveknek az volt a hátránya, hogy igen sok helyen kellett azokat összeforrasztani vagy összekapcsolni. Ellenben a jelen találmány kizárólag oly fűtőtestekre vonatkozik, amelyeknek csövei öntve vannak és az eszme, hogy a lehetőségig csökkentett átmérőjű csövek alkalmaztassanak, az öntéstechnikában előnyös és teljesen sajátos ipari eredményre vezet. Ugyanis ez esetben az elemek gyártásához olyan öntőmagokat és mintákat lehet használni, amelyeknek az öntési munka közben fellépő alakváltozásai elhanyagolhatók és amelyek ennélfogva aránylag vékonyfalú csövek előállítását teszik lehetővé. Ellenben, ha nagyméretű öntött csöveket készítünk, akkor tudvalevőleg feltétlenül számításba kell venni az öntőmagok és minták jelentékenyebb alakváltozásait és ennek folytán a csővastagságokban fellépő szabálytalanságokat, tehát a csöveknek jóval nagyobb középvastagságot kell adni, mint amennyi elméletileg az öntéshez szükséges volna. A csekély átmérőjű öntött csövek alkalmazása tehát azt az előnyt nyújtja, hogy a 45 falvastagság jelentékenyen csökkenthető és ennek folytán a fűtőtestek súlyában és előállítási árában egyenlő fűtőfelület mellett nagy megtakarítás érhető el. Másik következmény továbbá az öntőmagok gyártásához 50 szükséges drága anyagokban elérhető jelentékeny megtakarítás. Ezen előnyökön kívül a találmány még azt az előnyt is nyújtja, hogy az egyenlő fűtőfelületű elemek súlya még akkor is kisebb 55 lesz az eddiginél, ha a csövek falvastagsága nem is csökkentetett volna. Hogy erről számot adhassunk, elég kiszámítanunk azt a viszonyt, mely egy hengeres cső metszeténél a gyűrű (A) területe és egy egységhosszal 60 bíró csődarab (S) külső felülete között fennáll. Az (A:S) viszony egyenlő fűtőfelületű elemek esetében azoknak súlyával lesz arányos. Ha (D) a cső külső átmérőjét, (e) pedig 65 a cső falvastagságát jelenti, akkor könnyen felállíthatjuk a következő összefüggést: A = e (D—e) S D Az 1. ábrán látható grafikus rajz ezen vi- 70 szonyt az (e) és (D) különböző értékeinél tünteti fel. Mint a rajz mutatja, 5 mm falvastagságú csöveknél, tehát a szokásos vastagság mellett a kérdéses viszony 4,5-től 4,16-ig váltó- 75 zik, ha a külső átmérő 50 mm-ről 30 mm-re csökken. Ha a külső átmérő 20 mm lesz, akkor a viszony már 3,75-re száll le és az átmérő további csökkenésével még rohamosabban süllyed. A határon, vagyis midőn a 80 belső átmérő null, az (A:S) viszony értéke 2,5, vagyis majdnem a fele lesz annak, ami