81304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olyan könnyen fehéríthető sejtanyagrostok előállítására különböző növényi rostokból és hulladékokból, mint lenmag- és kendermagszalmából, jutából, nádból, csalánból, agavéból, burgonyahéjból, fűzfakéregből és másefféléből, amelyek a gyapotfonódákban közvetlenül fonható gyapotpótlék gyanánt, úgyszintén nyersanyagul szolgálnak papíros, nitrocellulóz stb. gyártására

ezáltal az uralkodó gyapot szükségen az aránylag csekély értékű hulladékanyagok felhasználásával segítsünk. A jelen eljárás tárgya az elemi sejtekre s való feltárás, oly célból, hogy azok a gyapotfonódákban való fonásra alkalmassá tétessenek. Az eljárásnak tehát két követelményt kell tejesítenie, nevezetesen először a háncsnyaláboknak lehetőleg tökéli) letes megbontását elemi sejtekre, a szilárdságnak legnagyobb kíméletével és másodszor ezen állapot megtartását a szárítás után, aképpen, hogy a már egyszer szabaddá tett elemi rostok a szárításnál 15 rostnyalábokká ne száradhassanak ismét össze. A jelen eljárás tehát alapvetően különbözik a fentemlített ismert eljárásoktól, azáltal, hogy eltekintve az eltérő kémiai feltárási eljárástól, a feltárást, 20 ellentétben a fenti eljárásokkal,, egészen az elemi sejtekre való felbontásig kell folytatni. Egy további alapvető különbség nemcsak ezektől, hanem valamennyi sejtfeltárási eljárástól, még pedig azoktól is, 33 amelyek egyes sejtekre dolgoznak, egy egészen új műszaki hatásban van, nevezetesen a később leírandó, ú. n. szigetelésben. Ez idézi elő, hogy a már "egyszer feltárt, egyes sejtekre bontott rostmassza tó ebben az állapotban megmarad, tehát szárításnál nem sülhet ismét össze. Ezen szigetelés nélkül az összesülés minden feltárt rostmasszánál végbemegy; még az olyan tökéletesen feltárt rostok is, ami-35 lyen a fasejtanyag vagy a mechanikailag messzemenőleg szétrombolt köszörült fa, a szárításnál szilárd, kéregpapírszerű masszává sülnek össze, amelyek egyes sejtekké való újra szétbontással szemben a 40 legnagyobb mechanikai ellentállást tanúsítják. A nagy üzemi feltárásnál az egyes sejtekké való ezen felbontással szemben tetemes nehézségek lépnek fel, mert az is-45 mert eljárásoknál a feltárás vagy tökéletlen marad, a rostnyalábok tehát nem bontatnak teljesen szét egyes rostokká, vagy pedig, ha a bontás tökéletes, a sejtek a kémiai hatás folytán megtámadtatnak és 50 ennek folytán kevésbé szilárdak és törékenyek lesznek. Fenforog továbbá az a nehézség, amely a szárításnál a már többször említett összesülésben nyilvánul. A jelen találmány segélyével sikerült t6 ezen nehézségeket elhárítani és az említett növényekből olyan rostot nyerni, amelynél az egyes sejtek természetes hosszúságának és szilárdságának legnagyobb megkímélésével, a rostnyalábok teljesen egyes sejtekre bontatnak szét és so ezen sejtek állandóan elkülönítve maradnak, úgyhogy olyan rostanyagot kapunk, amely mosás és szárítás után is laza, legfinomabb, 20—50 mm. hosszú egyes sejtekből áll, amely tehát a szokásos gyapot- 65 fonógépeken közvetlenül fonható. A jelen találmány alapját tevő eljárás három különböző kémiai műveletből áll, amelyek különös hatásukban a növényi rostok sejtnyalábjának fokozatos lazítá- 70 sát, bontását és szigetelését eszközlik, az egyes sejtek hosszának és szilárdságának legnagyobb kímélésével. A "három művelet a következő: I. A ragasztóanyagok hidrolízise; 75 II. a ragasztóanyagok részbeni megbontása és a sejtnyaláboknak egyes sejtekre való szétbontása; m. a feltárt és szabaddá tett egyes sejteknek tartós szigetelése. 80 I. Hidrolízis : Elsősorban a száraz, nyers növényi szárakat és rostokat vagy közvetlenül vagy mechanikai előkészítés után közönséges vagy magasabb hőmérsékleten, nyomás alatt vagy nyomás nél- 86 kül szabad (anorgános vagy orgános) savaknak vagy ezen savak savanyú sóinak gyenge vizes oldataival néhány órán át egészen több napig digeráljuk. Ezáltal a rostokat és sejteket összeragasztó anya- »<» gok és kérgesedések (lignitanyagok, pektozák, paktinsavas mész, pentozák, stb.). amelyeknek részben só- vagy eszterszerű jellegük van, részben hidrolizáltatnak. Ezen hidrolitos hasadás folytán az inkrusz- •>•> táló anyagoknak kis része már a hidrolizáló folyadékkal oldatba megy, a nagyobbik rész a hidrolitos behatás által a következő feltárásnál könnyebben és tökéletesen oldatba vitetik, anélkül, hogy ez- 100 által a cellulóz szilárdsága szenvedne. Ezen hidrolitos behatás 'tartama, hőmérséklete, nyomása és erőssége a nyersanyag elfásítási fokától függ, a legtöbb célra azonban 0.5—2%-os oldatok és 105 40—50° C-nyi hőmérsékletek elegendők. II. Feltárás: A hidrolizált anyagot alaposan kimossuk, azután olyan kémiai feltárásnak vetjük alá, amely a cellulóz inkrusztálé és ragasztó kísérő anya- 11,1 gait teljesen oldatba viszi, míg a rostnyalábok és szálak ezáltal egyes sejtekre bontatnak szét. Ezen célból a rostanyagot alkalmas főzőedényekben híg alkalikus oldatokkal, marónátronnal, szódával, am- 115 monvegyületekkel, mésztejjel és máseffélével kezeljük, közönséges vagy magasabb hőmérsékleten nyomás alatt vagy